Magyar Egyház, 1927 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1927-07-01 / 7. szám

11 szerint.'’ (Jelenések 20, 13.) Hála Is­tennek, hogy ez igy lesz. És hála le­gyen az isteni gondviselésnek, hogy ez igy meg is van írva. így legalább a Krisztus hive és Krisztus testének, azaz Ő Egyházának hűséges tagja érezheti, milyen kiváltságos és bol­­dogságos gyümölcsöket termő hely­zetben van. A gonosz pedig hadd re­megjen, ha jobb neki remegni és az ítéletnek valami rettenetes várásá­­ban élni, mint megtérni. A Szentirás különbséget látszik tenni az idvességre és a kárhozatra való feltámadás idejében. Először az igazak részesülnek a feltámadás örö­mében (Luk. 14-14; Ap. Csel. 24-15, I. Thess. 4: 15-16) Ezeknek a feltá­madásával egyidőben történik meg az élő hívőknek az átváltozása (I. Kor 15, 23, 51-52.) És csak ezután következik a gonoszok feltámadása. Némelyek szerint ezer évnyi közbe­­vettetés volna a két feltámadás kö­zött. Akik ezt állítják, azok Jelenések 20, 4-5 és 12-15-re támaszkodnak. Ezen a ponton azonban nagyon el­térők a vélemények. Egy minden­esetre bizonyos, hogy az elsőség azoké, akik Krisztusban, tehát mint hivő keresztyének, haltak meg. Ezek­ről mondatik, hogy “boldogok a ha­lottak, akik az Urban haltak meg.” (Jel. 14-13.) Bebizonyitottnak vévén e cikk folyamán elmondottak alapján, hogy a feltámadás épen. a léleknek a test­tel való újraegyesülésében áll, terel­jük figyelmünket arra a kérdésre, hogy milyen lesz az a test, amellyel a lélek egyesülni fog, azaz milyen lesz az a test, amelyben az ítéletre megjelenünk és örök sorsunkat töl­teni fogjuk. Hogy az a jelenlegi test a jelenlegi állapotában nem. lehet, az bizonyos. Pál apostol a leghatározot­tabban és a leghangsulyozottabban mondja, hogy „test és vér nem örö­kölheti Isten országát” (1. Kor. 15-50), sem a romlandóság nem örököl­heti a romolhatatlanságot” (1. Kor. 15-50.) Hanem szükség, hogy úgy a halottak porból újra megépített teste, mint a feltámadáskor életben talált hívek teste romolhatlansága dicsőségre és erőre változzék át. Az a test tehát, amellyel a Krisztuséi Uruk itélőszéke előtt megjelennek: szellemi test, azaz alkalmazott a jövő élet szellemi természetéhez; Krisztus feltámadott testéhez hasonlatos; di­csőséges, romolhatatlan és erős, me­lyen a halálnak többé hatalma nem lészen és végül amelylyel házassági kötelékbe lépni többé nem lehet, mi­vel a „feltámadáskor sem nem háza­sodnak, sem férjhez nem mennek, ha­nem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben” (Máté 22-30; az előbbiekre nézve lásd: L. Kor. 15-44; Fii. 3-21, 1. János 3-2; 1. Kor. 15-54. Jelenések 21-44.) Ez a test azonban úgy viszony­­lik a régi, földön viselt testhez, mint a buzakalász a buzaszemhez, amely­ből kikelt, azaz abból veszi jellegét, természetét, eredetét, annak titokza­tos módon való folytatása, leszárma­zottja és valahogy még is más. Földi hús és vér testünk az a mag, amely­ből Isten hatalma dicsőséges romol­hatatlan és erős testünket megtisz­tult, megszentelődött és újra tes­tünkben való lakozásra szólított lel­künk számára kikeleszti, feltámasz­tja. Mindez az idvességre feltáma­­dottak testéről van mondva. A kár­hozatra feltámadókról összehasonlít­hatatlanul kevesebbet mond a Biblia, így arról sincsen semmiféle kinyilat­koztatásunk, hogy minémü testben támadnak fel azok a gonoszok, akik megholtanak, és minémü átváltozá­son esnek át azok a gonoszok, akiket életben talál feltámadásuk napja. Csak az bizonyos, hogy ők is örökké fognak élni, de olyan életet, amely

Next

/
Thumbnails
Contents