Magyar Egyház, 1927 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1927-07-01 / 7. szám
6 REFORMÁTUS ISTENTISZTELET BEOGRÁDBAN 1790-BEN. A Protestáns Árvaházi Naptár 1927. évi kiadásában van egy érdekes közlemény arról, hogy az akkori pirosi lelkész hogyan tartott katona-istentiszteletet Beogradban a mai Szerbia fővárosában. Itt közöljük az érdekes cikket. * 1790-ben Belgrád helyőrsége leginkább magyarokból állott; három gyalogezred mellett még huszárok is voltak a várban. A magyarok között sok református is volt, akiknek lelki szükségét a katholikus Regements-Páter nem tudta kielégíteni. Ezek a nem nagyon messze fekvő pirosi ref. egyház magyar lelkészéhez fordultak s őt kérték föl, hogy jöjjön el közibük. Szathmári Molnár Ferenc, püspök engedelmével szívesen tett eleget kérésöknek s espereséhez irt levelében igy számol be belgrádi látogatásáról: Nagytiszteletíi Kedves Drága Senior Uram! Megírtam rövidebben, hogy a Belgrádban lévő katonák miképen invitáltak magukhoz az isteni tiszteletnek számukra leendő kiszolgáltatása végett: reményiem, hogy nem lészen, terhére sok terhes foglalatossági között is nagytiszteletíi Senior Urammak, ha már azt is megírom, hogy istennek kegyes segedelme által miképen vittem véghez Belgrádban az isteni tiszteletet s az úri szent vacsorának kiszolgáltatását. Elindutam, Belgrádba 11-a praesentis, beérkeztem 12-a reggeli 10 óra tájban. Legelőször Nádasdy Regmentjebéli vitéz kapitány Szemere Pál urat keresvén fel szállásán., jelentettem szándékomat és kértem, hogy méltóztasson tanácsával oktatni és dolgomat secundálni. Igen nagy szivességgel s emberséggel fogadott, sőt szállásra is más ismerősömhöz nem bocsátott hanem magánál tartóztatott. Mihelyet a kocsim beállott, mindjárt eljött velem azon Regimentbéli Mlgos Óbester T e r n y e y úrhoz: insinuált előtte. Szívesen fogadott, ebédre is méltóztatott mind a kettőnket, de magához instált Szemere kapitány ur. Nemcsak hogy mindjárt örömmel engedelmet adott, hanem még a cultasnak (isteni tisztelet) való alkalmas helyről is gondoskodott az Óbester ur és azt találta, hogy jó lesz az Uj Mecsetben, mely a vizi városban a legszebb török templom volt. Még committálta a kapitány urnák, hogy tisztittassa ki s a bennlevőket parancsolja kimenni (a Regiment kovácsai vágynak benne.) Itt elvégezvén dolgunkat, Szemere kapitány ur a Károlyi Regementjéből való Györki József főhadnagy ur szállására vezetett. Az említett főhadnagy ur, ki régi jó ismerősöm, mindjárt elvezetett az Obristleutenanthoz (ott nem volt feljebb való tiszt), proponálja németül a dolgot az említett vitéz Óbester ur előtt, aki német volt. Kérdezi: hol vettem én ott magamat? ki küldött? Én a tolmácsra kívánván bízni a dolgot, igy szólék: Méltóztasson Hadnagy Uram tolmácsolni Nagyságának, hogy a püspököm küldött a nemes katonság kívánságára. Tolmácsolja s utána veti, hogy ez szabados dolog, már a Nádasdy Regimentjebéli Óbester ur megengedte s parancsolatban is kiadta. így osztán gondolodva megengedte. Még az Alvinczy Regementje volt hátra és a huszárok. Az Alvinczy Regementjéből magához hivatja Szemere kapitány ur Darvas Ferenc zászlótart ' urat (ott nem volt feljebb való rr mátus tiszt.) Ez látván, hogv járkálásban, kivált az ic kenő hévségben el v? arra kért, hogy csak
