Magyar Egyház, 1927 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1927-07-01 / 7. szám

7

messze kell menni, maga elvégzi. A huszároknak is követ által adott hirt Szemere kapitány ur. Azután, mindjárt publicáltatott a parancsolat mind a Regiment, mind a Festung Commendáns Generál Vallis ur részéről.

Magunk között beszélgetvén az isteni tiszteletre kirendéltetett helyről, a mecsetet nem ítéltük alkalmatosnak : szoros is lett volna, az ut mellett is volt, a jövő-menő emberek torkában; talán a kovácsok is zúgolódtak volna. Helyesebbnek találtuk a Györki főhadnagy ur .szállását s udvarát, mivel mind tágasabb, mind félreeső csendes hely volt. Oda helyeztettük azért a szent asztalt egy török folyosóra, mely mellett két ház és az udvar dugva teli volt katonákkal. A kapitány urnák mondottam: jelentse ki a katonáknak, hogy akik az udvaron állanak, a kalapot feltehetik, csak könyörgés alatt vegyék le, mivel szörnyű nagy a hévség. Jelentette, de egy se tette fel, valameddig mindennek vége nem lett.

Reggel 7 órakor kezdettem, 12- öd félkor végeztem. Örültek a tisztek katonáiknak buzgóságukon. A lecke volt: Efes. VI. 11—13. Lelki fegyverbe igyekeztem őket öltöztetni. N. b. kenyeret magam sütöttem s vittem a szent asztalhoz való készülettel együtt.

Végbemenvén a szent szolgálat, gazdag úri ebédünk volt t. vitéz kapitány Szemere ur szállásán (a cultus végén mindjárt megszólított egy Károlyi Regementjéből való német kapitány ur is és szívesen invitált volna ebédre.) Ott volt méltóságos Óbester Ternyey ur is, aki mind az ülésben, mind az ételek válogatásában nékem méltóztatott az elsőséget engedni: nagy barátságot mutatott hozzám. Asztal felett hat esztendős fejér bor, a

végén jóféle tokaji aszú szőlő bor volt a hivesitő ital.

Ternyey óbester ur méltóztatott megparancsolni a tiszteknek, hogy engemet meg hordozzanak. A mely napon odaértem, akkor estve felé Szemere kapitány ur maga kocsiján kivitetni és Belgrád tájékán igen messze kiterjedő újonnan épitett erősségeket, sáncokat, Redoutokat maga megmutogatni. Más nap pedig vasárnap délután főhadnagy Horváth és zászlótartó Darvas a váraknak, (mind az alsónak, mind a felsőnek) minden zege-zugát mutogatták meg,. Egy gyönyörűséges mulató kertben a többek között a muzsikáló chorus mellett volt szerencsénk örömmel szemlélni Festungs-Commendáns General Vallis urnák ritka szépségű feleségét magyaros öltözetben.

Semmi dolgom nem lévén tovább Belgrádban. hétfőn jókor reggel haza akartam indulni: azonban vasárnap délután hozzám jővén három becsületes katonák az Alvinczy Regementjéből, keservesen panaszolkodnak, hogy ők szivük fájdalmára elmaradtak a szent alkalmatosságtól, instálnak, hogy ha lehetséges, vigasztaljam meg őket is.

Két egész divíziójuk előtt nem hirdettetett ki a parancsolat, hogy a reformátusok vasárnap 13 junii, semmi féle munkára, vagy vártára ne engedtessenek, ha mindjárt következnek is. E szerént reggel ismét 6 órakor communiót administráltam valami ötven legény számára Szemere ur szállásán.

Az után az ebédlést el végezvén, útnak indultam. A kocsim fáradságát jutalom nélkül nem hagyta Szemere kapitány ur: engemet egy derék belgrádi sonkával és kulacs borral bocsátott útnak, a zsebembe pedig erővel egy fél s u f e r i n t (souverin-dor arany pénz) nyomott. Hozzám való szívessége arra is