Magyar Egyház, 1927 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1927-07-01 / 7. szám

5 hívogatta a magyar reformátusokat a nagy magyar temetésre. Az egy­házainkra rávetették magukat, s ígértek fíivet-fát. Templomi szószé­kekről prédikálták szét, hogy csak épen a magyar templomokat kell át­adni nekik, s meg lesz mentve Ma­gyarország. A magyar templomok­ból meg is kaptak vagy félszázat, s — temetik azokat! Tüzzel-vassal be­olvasztani mindent, ami magyar! — ez a jelszavuk. Ettől az irányzattól minden né­ven nevezendő magyar hivatásra né­ző gondolat holt idegen. S mivel ez az irányzat alaposan beleette magát az amerikai magyarság életébe; s mi­vel ennek az irányzatnak a csahosai életérdeknek tekintik maguk számá­ra azt, hogy még csirájában megbé­nítsanak és elfojtsanak minden olyan magyar törekvést, ami életet jelent magyar szempontból, azért igaz a “Népszava” verdiktje, hogy az ame­rikai magyarság elmulasztotta meg­tenni a magyar igazságok védelmé­re azt, amit megtehetett volna és meg kellett volna hogy tegyen. A “Népszava” elismerést érde­mel azért a lelkes munkáért, amelyet a magyar igazságok széthirdetésében folytat. Nagy mulasztást követ azon­ban el a “Népszava” akkor, amikor tisztán látva a beteges állapotot amely az amerikai magyarság életé­ben uralkodik, nem veszi magának a fáradságot ahoz, hogy e beteges álla­pot okára is vessen egy pillantást; s ha azt meglátván, hiányzik belőle a következetesség ahoz, hogy erre az amerikai magyarság figyelmét fel­hívja. Munkája a magyar érdekek vé­delmében csak félmunka igy, s ma­gyarkodása csak félmagyarkodás. E mulasztást jóvátenni a “Nép­­ának” szent kötelessége. Szent ssége annyival is inkább, mert A létrehozásában hatal- T A “Népszava” volt asábjain át az ameri­kai magyar reformátusok leromlasz­­tására néző propagandamunkát an­nak idején végrehajtották. A “Nép­szava” hasábjain hangzottak el a nagyhangú missziós ígérgetések. A “Népszava” cikkeire hallgatva dűlt be a sok jóhiszemű magyar reformá­tus gyülekezet a csendes elpusztu­lásra kárhoztató csatlakozásnak. Ha a “Népszava” csakugyan ko­moly harcosa akar lenni a magyar igazságoknak; s igényelni akarja ezért azt a tiszteletet, ami a becsüle­tes harcodnak kijár: akkor tetemre­­hivást kell hogy rendezzen a csatla­koztató időkre visszanézőleg. Szá­mon kell vegyen minden Ígéretet, ami azokban az időkben hasábjain napvilágot látott. Mérlegelést kell te­gyen az akkor elhangzott ígéretek s a ma tényei között. Az amerikai ma­gyarság mai szomorú helyzetéért meg kell találja a felelősség hordo­zóit. Oda kell vigye azokat a pusztu­lás szélére juttatott amerikai ma­gyarság ítélkezésének szine elé. Kell hogy denunciáljon. Kell hogy hadat üzenjen. Kell hogy ne tudjon nyu­godni addig, amig az amerikai ma­gyarságnak a magyar igazságokkal szemben' “érthetetlen tartózkodása” mindenki előtt érthető lesz, s ennek alapján, bekövetkezik egy olyan álla­pot, amelynek rendjén az “érthetet­len tartózkodás” átváltozik azzá a becsületes magyar magatartássá, amivé át kell hogy változzon. Mi ebben az átváltozásban ren­díthetetlenül hiszünk. Független Amerikai Magyar Református Egy­házunkban. ennek az átváltozásnak egyik leghatalmasabb bástyáját is látjuk. S maga a mi Egyházunk már egy hatalmas garancia arra, hogy az amerikai magyarság mostani “érthe­tetlen magatartása” meg fog szűnni, s hogy az amerikai magyarság telje­síteni fogja még küldetését a magyar igazságért. SEBESTYÉN ENDRE.

Next

/
Thumbnails
Contents