Magyar Egyház, 1927 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1927-07-01 / 7. szám

4

nagyon is érthető, s kézzelfoghatóan kellene álljon azok előtt, akik tudnak csak valamennyire is rendszeresen gondolkozni. A “Magyar Egyház” a csatlakozásnak nevezett amerikai magyar református összeomlás alkalmával, ezelőtt pontosan hat évvel megírta, hogy ez a most “érthetetlen tartózkodásnak” minősített állapot be fog következni. Megírta ez a lap, hogy annak a szerencsétlen mozgalomnak az amerikai magyar reformátusság, s utána az amerikai magyarság megbénulása lesz a következménye; s azt is megírta, hogy ez a hol görögtüzzel. hol rendőrbottal végrehajtott “hithü” mozgalom, ha nem akad, aki útját vágja, hullasorra fogja juttatni az egész amerikai magyarságot.

Ahoz, hogy ezt a “Magyar Egyház” előre megjósolja, nem kellett prófétai képesség. Semmi más nem kellett hozzá, mint ismerni azt az egyházpolitikai irányzatot, amely a különböző missziók “segítségén” át az amerikai magyar reformátusokra rá tette a kezét. Ez az irányzat keresztyénieden irányzat és magyarellenes irányazt. Áz volt kezdettől fogva, s az ma is.

A keresztyéni mozgalmakat, és a keresztyéni “segítéseket” nem úgy intézik, ahogy ezek a missziók intézték és intézik. A missziós magyar munka valósággal roskadozott a hazugságok terhe alatt mindenkoron. A keresztyénségben. pedig hazugság nem lehet. Továbbmenve, a missziós magyar munka magyar-ellenes munka volt. Igazi vezetői olyan emberek voltak, akik nyomorult felekezeti célok érdekében készséggel tiportak el mindent, amit utjokban állani véltek; vagy pedig gyűlöltek minden magyar dolgot annyira, hogy méltán mondhatta id. Kalassay Sándor egyikükről 1914-ben, hogy: “még ha tudnám is azt, hogy tőle függ a menyországhoz való jogom: nem vállalnék

vele közösséget.” (A “Református Híradóban”, Zorbach presbiteriánus missziói felügyelőről.)

A reformed és presbiteriánus felekezet magyarnyelvű propaganda lapja nyíltan elismerte nem régen, hogy a magyarok között folyó presbiteriánus munkának az igazi lelki atyja nem más, mint a cseh légiónak egyik disztagja: Kenneth Miller. Ugyanennek a munkának pittsburghvidéki igazgatója a másik jól ismert cseh propagandista: Mr. Lósa. Ezeknek az uraknak a vezetése mellett — s a reíormedbeli munka is szigorúan az ezektől jövő parancs után igazodott — a missziósok magyar munkáját a magyar-ellenes izgatások sorozatos kitörései jellemzik. Csak épen utalunk arra a szakadatlan hajszára, amelyet a háború előtt a gyorsforralón készült missziós magyar lelkészek folytattak a magyarországi református Egyház itt munkálkodó lelkészei ellen. A háború alatti lelkes izgatásaik és álnok feljelentgetéseik is eléggé ismeretesek. Valósággal kéjelegtek abban, hogy kimutathatták a foguk fehérét, s ráuszíthatták fogdmegjeiket a martirsorsban élő magyarországi református papokra. Egyik napilapunknak, a “Szabadságinak kellett felemelnie szavát a pogány uszító hadjárat ellen. Szószékeikről mindig örömest vágtak egyet a szülőhazán, ha a vágás miszsziós érdeket szolgált a másik oldalon. Amikor minden magyar embernek ki kellett volna nyújtani kezét a könyörülő segítségre, a sir szélére került szülőhaza iránt, a missziós magyar munka kapva kapott minden alkalmon, ha Magyarországon, s mindenen ami magyar üthetett egyet. Akkor, amikor gróf Károlyi Mihály iránt undort és utálatot zett minden becsületes magya*egy reformedbeli és egy prenus magyar pap volt az. bontotta a Károlyi zác