Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1926-02-01 / 2. szám

15

SZÜLŐFÖLDÜNK

Egyháztörténelmi dátum. A szegedi Egyházi Hiradó Írja a kenderesi lelkész beigtatásról: “Régi szokáshoz híven erre az alkalomra a templomot szinültig megtöltötte a kálvinista magyarság. Mindez idáig is megszokott történni. A különös és Isten iránt hálára indító csupán az volt, hogy az egyik első padban ott ült Magyarország kormányzója is . . . Amikor a templomi gyülekezet szeme a vele együtt imádkozó magyar államfőre tévedt: megremegtek a lelkek, mert önkéntelenül is arra gondoltak, hogy a kálvinistákat üldöző Lipótok, Mária Teréziák, Caraffák óta milyen nagyot fordult az idők járása ... Az ünnepség után közebéd volt. Nem fényes, tükrös termekben, hanem a község háza egyik helyiségében, ahol a vendégeknek, közöttük Magyarország kormányzójának is, a gyülekezet asszonyainak magyaros főztjét a gyülekezet lelkes leányai hordták föl... Az egyszerű magyarok sorban állottak föl s elmondották, ami a szivükön feküdt. Az egyik elbeszélte, hogyan fosztották ki az ősi Horthy-kuriát a vörösök és oláhok: nem maradt épen semmi. Valamit azonban mégis megmentettek: “a Főméltóságu Kormányzó ur csattos imakönyvét”— mondotta a tósztoló magyar ... És a kormányzó is szólott nehány szót. A lapok nem kürtölték világgá, mégis minden magyar meghallotta és megértette: Végre eljött az idő, amikor ennek a sokat szenvedett országnak államfője és legegyszerűbb polgára is: egy hús és egy vér, vagyis testvérek”.

Református házszentelés. Debrecenben történt, hogy Palotay Lajos, gyártulajdonos és felesége gyárat és házat építtettek. Egy vasárnap az istenfélő házaspár összegyűjtötte munkásait, jóbarátait és a gyár egyik nagy helyiségében a meghívott lelkész istentiszteletet tartott az egybegyűlteknek. — íme a református házszentelés, ahonnan az Istennek felajánlás és az ige meghallgatása nem hiányozhatik. Legyen bizonyságtevés azok előtt,

akik Istenre való gondolás nélkül foglalják el uj hajlékukat, avagy csak eszemiszomban adnak kifejezést örömüknek.

Szép példaadás. Tóth Vince, a tiszavalki ref. egyház régi presbvtere, egyháza részére 20 mázsa búzát és 10 mázsa árpát adományozott, azzal a kéréssel, hogy az mint tőke tiz évig kamatoztassák, a tiz év elteltével megnagyobbodott tőke kamatait aztán évről-évre az egyház közszükségleteire használják fel. Ha a kiadandó termény minden évben 25 százalék kamatot hoz, tiz év múlva több, mint 200 mázsa termény fog a tiszavalki egyház rendelkezésére állani. — Ez a példaadás nálunk is követőkre vár. Itt ugyan terményt senki sem adhat, de azt szinte mindenki megtehetné, hogy halála utánra egy 50, vagy 100 dolláros hagyománnyal megörökítené a nevét egyházában. Őseink igy tették azt.

A káromkodás ellen. A borsodi tanítók, házról-házra keresik fel a gyülekezet tagjait és fogadalmat vesznek ki tőlük, hogy mind maguk, mind másoknál teljes erővel küzdenek a káromkodás rut bűne ellen.

Szigorú egyházfegyelem. A derecskéi egyházban amelyik presbyter a templomból háromszor hiányzik, vagy ugyanannyiszor nem él úrvacsorával, önként lemondottalak tekintetik. —

Presbiter nevelés. Nagy presbiteri konferencia volt novemberben Sárospatakon. A konferencián több száz presbiter vett részt. Sok áldás származik az ilyen konferenciákból. Senki se születik presbyternek. Mindenkinek tanulnia, egyháza történetének alapvonalait, hittani álláspontjának elemeit, legégetőbb kérdéseit alázatos lélekkel kell igyekezni megtanulnia.

Iratterjesztés. A külsősomogyi egyházmegye, minden egyházközségének kötelességévé tette a vallásos iratok terjesztését. — Bizony a mi egyházainkban is ideje volna felkarolni jó, megbízhatóan református szellemű iratok terjesztését.

T