Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1926-02-01 / 2. szám
9 ESEMÉNYEK MAGYAR REFORMÁTUS MEGVILÁGÍTÁSBAN Irta: Nánássy Lajos. Szlovenszkóban amerikai cseh presbiteriánus uszításra ismét megmozdultak a forradalmi presbiteriánus irányzatú tótok. Gyűlésre jöttek össze Nagy-Mihályban, mint az amerikai Slovensky Kalvin-ból olvassuk. (Ezt a lapot, mint már többször irtuk, az amerikai presbiteriánus egyház 'Pulication-boardja adja ki.) Amerikai segítség reményében akarnak reformokat behozni és újításokat eszközölni. A Slovensky Kálvin megbotránkozva említi, hogy a nagy-mihályi konferencián egyes papok magyarul mertek beszélni és felhívja a szlovén szkói tótokat, hogy az ottani tót gyűlésről épen úgy tiltsák ki a magyar nyelvet, mint ők tették Amerikában . Mi a Szentirásból úgy olvassuk, hogy az apostolok Szentiélektől illetve az első pünkösd ünnepen mindenféle nyelven beszéltek. Mert ott az Isten országának terjesztése volt a födolog és kánoni nyelv volt minden nyelv, a melyen az apostolok meg tudták értetni magukat. Azonban a cseh presbyteriánus kinyilatkoztatás szerint csak a tót (értsd a cseh) nyelv az elismert nyelv, magyarul beszélni pláne a Szentlélek ellen elkövetett bűn. Kár ez a gyűlölködés cseh presbyteriánus atyánkfiái részéről, amit a szlovenszkói tót reformátusok lelki élete fog megsinyleni. Eleget küldtek már oda át képzetlen evangélistákat, hiányos képzettségű lelkészeket, hogy gyűlöletet terjesszenek a magyarok ellen, ime legújabban a magyar nyelv használatát vették anathéma alá a presbiteriánus Vatikán nagyobb dicsőségére. Vannak nagyjelentőségű vallásos kérdések, aminőket ember nem képes megoldani, vannak Istennek tetsző szent törekvések, amiket ember nem képes elérni, csak abban az esetben, ha magát teljesen aláveti a Szentlélek Isten irányításának. A múltban épen az volt a hiba, hogy az amerikai magyar reformátusoknak az a része, amely más felekezetekbe ment át, egyházi sajtóorgánumát és a világi lapokat arra használta fel, hogy egyoldalú szempontból, kellő képesítés hiányában dobott oda nagy egyházi és vallási kérdéseket a nagy világ elé és boldog, boldogtalan azt képzelte magáról, hogy ő elsőrangú hittudós, mert elvétve helyesen, de legtöbbször helytelenül hozzá tudott szólni a kérdéshez. A hitetlenek pedig kárörvendezéssel állapították meg, hogy a “hívők” hogy veszekednek a hiten. Kár volt ezt tenni, mert belőle semmiféle haszon nem háramlóit senkire, aztán Krisztus ellen is vétkeztek a nagy theologusok, mert Ő megmondotta: “Ne adjátok azt, ami szent, az ebeknek.” Úgy látszik, egyes amerikai lapok szerkesztői azért tárgyalnak ízléstelenül és korlátolt modorban nagy vallási kérdéseket lapjukban, mert a múlt szomorú példáján fellelkesedtek és be akarják bizonyítani, hogy ők olyan kérdésekhez is hozzá szólhatnak, amikhez semmit sem értenek. Mi örülnénk legjobban annak, ha a theologiai népszerű tudomány elterjedne az amerikai magyarság körében, de tisztelettel kérjük a dilettáns hittudós szerkesztő urakat, hogy ha református theologiáról van szó, elismert református theologiai forrásokra hivatkozzanak. Olvassák el a Kálvin munkáit, a régi magyar református hittudósok iratait és csak akkor beszéljenek hittani kérdésekről a reformátusok előtt. Sőt azzal is illendő tisztában lenni, hogy mi a Krisztus akarata, mert minden kérdés e körül forog. T
