Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1926-02-01 / 2. szám

10 KISEBB CIKKEK EGYSZERŰ MEGOLDÁS. Amint az előre látható volt, akadnak olyanok, akik jóba veszik az amerikai magyar reformátusok egy­­ségesitésének gondolatát, de nem igen veszik jóba azt, hogy a Függet­len Egyház az, amelyik az eszmével az amerikai magyar reformátusság elé jön. Ez azonban még nem olyan nagy veszedelem. Harcoskodó idők­ben egészen természetes az, ha az ellenfelek között a teljes bizalmas­ság és kölcsönös jóhiszeműség csak lassan tud felülkerülni. Még kisebb­nek látjuk ennek a veszedelmét ha, amint kell, meggondoljuk, hogy itt egyáltalán nem arról van szó, hogy a Független Egyház teremtsen egy­séget az amerikai magyar reformá­tusok között, vagy hogy a Független Egyháznak behódoljanak a többi magyar református csoportok, ha­nem sokkal inkább arról, hogy az egész amerikai magyar refomátus­­ság együtt teremtse meg a -nagy, önálló és minden magyar reformátust magába ölelő Amerikai Magyar Re­formátus Egyházat. A Független Egyház vezetői, hivei és annak egész közössége még csak vezérkedést sem igényelnek maguknak az egyesitő mozgalom megindulása esetén. Any­­nvira nem, hogy amennyiben a re­formed, vagy a presbiteriánus fele­­kezetnél lévő táborok együtt, vagy azok közül bármelyik is hajlandó arra, hogy a felhívás szellemében az egyesítési mozgalom elővitelében a vezérséget magára vállalja, a Füg­getlen Egyház a legnagyobb kész­séggel fogja ezt tudomásul venni, s a legnagyobb készséggel fog a közös jóra néző törekvésekben mint segítő a vezérlést vivő csoportal együtt munkálni. Jó lenne, ha ezt mindenki megértené és tudomásul venné. A Független Amerikai Magyar Refor­mátus Egyház álláspontja az egész kérdésben körülbelül a kővetkező: Ha a magyar református vallás ép­ségét s a magyar református egyhá­zi életet meg lehet tartani harc nél­kül Amerikában, úgy és abban az esetben a Független Egyház.kész bé­kejobbot nyújtani mindenkinek, s a múlt minden ellentétét elfeledve, jó testvérként együtt élni és munkál­kodni mindenkivel. Ellekező eset­ben, vagyis akkor, ha a magyar re­formátus vallás épségét és az önál­ló magyar református egyházi életet nem lehet békés utón biztosítani, a Független Egyház kész ezért har­colni bárhol, bármikor és bárkivel. A független mozgalom ezzel az elv­vel indult meg, amint az többször volt alkalmunk kifejezni, s ettől az elvtől soha sem fog eltérni. (S. E.) A CSEHEK FELEDÉKENYSÉGE A csehek elfeledkeztek azokról az áldásokról, melyek magyar refor­mátus forrásokból fakadtak a Türel­mi Rendelet kiadása után a cseh pro­testantizmusra. Mikor pár évvel ezelőtt Ravasz László püspökünk el­mondotta az edinburghi zsinaton, hogy mennyi magyar theológus di­ák ment a XVIII. század végén lel­kipásztornak Csehországba, a skó­tok közül az egyik szellemes pap megjegyezte: íme, a magyar kül­­misszió! — A “Reformáció” cimü folyóirat most megjelent száma fel­sorolja azoknak a neveit, akik eb­ben a misszióban résztvettek, akik elmentek az idegenajku és fajú nem­zethez, mert azoknak szüksége volt lekipásztorra, de nem volt, hogy honnan vegyék őket. Pár levelet is olvasunk, melyek végtelen becses a­­datokat őriztek meg a pártatlan törté-

Next

/
Thumbnails
Contents