Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1926-12-01 / 12. szám
Volume V. December, 1926 Number 12 Editor-in-Chief: Endre Sebestyén Editor: Geo. E. Borsy-Kerekes MAGYAR EGYHÁZ MAGYAR CHURCH Published monthly. Subscription: $1 a year Associate Editors: Louis Nánássy — and — Charles Vincze Entered as Second-Class Matter, March 30th, 1922, at the Post Office at Duquesne, Pa., under the Act of March 3, 1879. — Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in Section 1103, Act of October 3, 1917, authorized April 14, 1922. URALKODIK AZ ÚR! Ha valakinek épen olyan az egyéni berendezettsége, elnevezheti a mi korunkat a legkeresztyénibb kornak. Sokan meg is teszik ezt. Felsorolják a templomokat, amelyekből sohasem volt annyi, mint amennyi ma van. Mutogatják a kórházakat, szeretet - intézményeket, jótékonysági mozgalmakat. íme -- mondják -az emberiség nagyot javult. Elvezetnek az iskolapalotákba, tudomány templomokba, sajtószentélyekbe. Tudás --- állítják --- sohasem volt ennyi a földön. Hát még amikor az úgynevezett technikai művelődés áldásairól kerül szó! Boruljatok le, óh emberek fiai és csodáljátok ezt a kort, amely csodálatos a mi szemeink előtt. Ha valakinek épen olyan az egyéni berendezettsége, elmondhatja, hogy ennél a kornál pogányabb, elfajultabb, gonoszabb kort nem élt a világ. Sokan megteszik ezt is. A sok templom láttára nem esik mindenki vallásos elragadottságba. A sok templommal sok mindent lehet csinálni, hol jóillatozásút, hol rosszillatozásút. Jótékonyságok? Oh igen, de az a világ, amely először nyomorékká teszi áldozatait, s csak azután könyörül rajtuk, mintha összezavarná a tanítást, hogy ne tudja a te bal kezed, mit csinál a te jobb kezed. Tudomány? Műveltség? anyagi jóllét? Hát tudni sokat tudunk, az igaz, de jót-e, avagy rosszat? Kényelmünk van, de kérdés, hogy nem azért vane olyan nagy kényelmünk, mert nem ismerjük a nyomorúságunkat? A farkast és a bárányt sokszor látjuk békességben együttlakozni, de a gyakorta való nyirás lehetőségének okosabban farkaskodó szempontja valahogy kiveszi a dologból a keresztyéni zamatot. Tanitani se igen tanítja ma már senki az ö felebarátját, de lehet-e általában kapni valakit ma, aki kevesebbet tudna felebarátjánál? Hogy melyik különb: a mester-e vagy a tanítvány, az ur-e vagy a szolga? --- vajmi nehéz megmondani. Aztán a nagy világháborúnak a kapuját se zártuk még be egészen. A világbékéröl hatalmas kongresszusokat tartunk, de a municiógyárosoknak, hadseregszállitóknak, s a velők paktáló egyházfejedelmeknek gondolatait ugyan kicsoda mondhatja meg? A Messiás országa még mintha nagyon távol lenne! A keresztyén gondolkozás fundamentuma az az igazság, hogy: uralkodik az Ur! S ez egyúttal a forrása minden keresztyéni vigasztalásnak és minden keresztyéni erőnek. Üdvösségünk nem ennek az elmúlandó világnak ilyen vagy amolyan állapotján; nem is a világról való ilyen vagy amolyan feltevéseken
