Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1926-12-01 / 12. szám
4 nyugszik, hanem az Isten világfeletti, változást nem ismerő, örökhüségíi atyai akaratán, amely nyilvánvalóvá lett mihozzánk az Ur Jézus Krisztusban, akit ez a világ gyűlölt és ma is gyűlöl, de aki váltság, igazság és szentség a benne hivőknek. Ha benne hiszünk: országunk nem e világból való ország. Igazságunk nem e világból való igazság. Szentségünk nem e világból való szentség. Gazdagságunk nem e világból való gazdagság. Örömünk nem e világból való öröm. Békességünk nem e világból való békesség. Kicsoda tilthat el hát minket a boldog karácsonyi örvendezéstől? Legyen bár keserű e világi élet pohara, kicsoda zárhatja el lelkűnktől az élet vizét, szánktól az élet kenyerét? Kicsoda tilthat el, hogy ne kiáltozza szét megváltottságában boldog szivünk: “Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, aki békességet hirdet, aki jót mond, szabadulást hirdet, aki ezt mondja Sionnak: uralkodik a te Istened!” A mi Istenünk uralkodik! Jön hozzánk e karácsony ünnepében is minden jó adománnyal és tökéletes ajándékkal. Jön kegyelmének bizonyos pecsétjeivel. Emeld fel hát szivedet, Sión! Ünnepelj boldog, üdvösséges karácsonyi ünnepet! (S. E.) r • • • • r BOLDOG ES UDVOSSEGES KARÁCSONYT KÍVÁN AZ OLVASÓNAK rr r A MAGYAR EGYHÁZ SZERKESZTOSEGE
