Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1926-11-01 / 11. szám
SZÉPIRODALOM A PAPOSI VADRÓZSÁK. — MONDA — Irta: Gyökössy Endre. Ha meg nem mondom, nem igen tudhatjátok, hogy hol van Papos. Kis falu Szatmár vármegyében. Mezitlábos, fürge gyerek néhány perc alatt körülszaladja. Alig van öt-hatszáz lakosa. Nem történt soha olyan nevezetes dolog benne, hogy arról azután, országraszóló neve lehetne. Pedig szép kis magyar falu. Termékeny, fekete, omlós homokjában megterem a búza, rozs, árpa. Tengerije pedig gazdag szárban is, csőben is. De legörömestebb a szőlő hosszú gyökere tanyázik földjében, hogy őszre gallyairól kövér fürtök mosolyogjanak a sziiretelőkre. Apró, fehér házai tiszták, mint a jó ember lelke. Népe dolgos, megelégedett. Szántja, boronálja a földet. Aratja gabonáját. Csűrbe takarja. Letöri a tengerit. Szüretel. Télen, fiizfaveszszőkböl kosarat fon. Portékáját azután a mátészálkai piacon eladja. Vadászatokon pedig a vadat hajtja egyetlen földesura, Földvári Gábor puskája elé. Földvári Gábor háza a falu szélén, nagy kert közepén épült. Kertje alatt hosszú, lapos domb húzódik. A domb tövében száz vadrózsa ága ontja évről-évre a szebbnél-szebb vérpiros rozsát. Ebből kötnek koszorút a falusi lányok. Ezt tűzi kalapjához a legény. Ez a falu büszkesége. Erről mondok én most szomorú, szép történetet. A paposi nagy dombon, mikor még az Árpád véréből származó királyok uralkodtak Magyarországon, templom állott. Akkor se volt kisebb falu Papos, mint ma. Mikor IV. Béla király idejében tatárok törtek szegény hazánkra, Papost sem kerülték el. Dúlták, pusztították az egész országot. Arra indultak, amerre tornyot láttak. A paposi torony pedig a nagy dombról igen messze látszott. Szólott pedig a tatárok vezére, Dzsingiz khán: — Nagy falu lehet amoda! Látjátok, milyen magasra nyúlik a tornya ! A vérre szomjas tatárok kiáltozták : — Menjük arra, nézzük meg azt a falut! S olyan nagy robajjal indultak Papos felé, hogy a lódobogás, fegyvercsörgés egy mértföldről elhallatszott a paposiakhoz. Lett is nagy rémület a faluban. Földvári Gábor földesurhoz siettek, hogy segítsen, rajtuk. Mert akkor is Földvári Gábornak hívták a földesurat. Nagy őse volt ez a mai urnák. Földvári Gábor szólott: — Legyenek kigyelmetek nyugodtan. Erre megcsendesedett a falu, a paposi ur pedig folytatta: — Az emberek vegyenek kaszát Phone: Cart. 318 Régi és megbízható bútorüzlet Alapítva: 1905 BERNARD KAHN Bútorok, Szőnyegek, Kályhák, Tűzhelyek és Ágyfelszerelések 55 _ 57 WASHINGTON AVENUE Corner Atlantic Street CARTERET, N. @1SEEIBISJSEÍ3I3MSEHSJSM013J3MI3íSJSHSJSI3M3EIc
