Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1926-11-01 / 11. szám

17 a kezükbe. Többeknek adok fegyvert is. Azután össze gyűlünk s megyünk a tatárok elébe. Aki szereti hazáját, velem jön, aki gyáva, itthon marad. — Megyünk mindnyájan! — zúgta a népség. Földvári Gábor megint szólott: Az asszonyok, lányok és gyer­mekek menjenek a templomba. Imád­kozzanak, mig mi harcolunk. Úgy is lett. Felfegyverezte a le­gényeket, férfiakat a földesur, ahogy tudta, s elindult velők a tatárok elé­be. Az asszonyok, lányok, gyerme­kek pedig a templomban imádkoztak. Ma is emlegeti mindenki Papo­son, hogy milyen hősiesen harcoltak őseik a tatárokkal. Csak az volt a baj, hogy kevesen voltak. A vitéz földesur biztatta őket. Előttük járt a harcban. Legelőször esett el közöt­tük. Nem tartóztathatták fel csodála­tos vitézségükkel a vad ellenséget. De a tatár vezér is elmondta: — Ez drága győzelem volt. Vi­téz nép a magyar. Az ütközet után egyenesen Pa­posnak tartottak. Az asszonyok ki­sebb gyermekeikkel elmenekültek Mátészalka felé, csak száz leány ma­radt a templomban. Buzgón imád­koztak. A toronyban meghúzták a harangokat s úgy várták a rengegteg sereg élén lovagló vezért. Dzsngiz khán dühös lett, mikor a harangok zúgását meghallotta. Po­gánysága csúfolását hallotta benne. Száz tatárnak parancsot adott, hogy siessenek előre; hallgattassák el a harangokat. Mire ő odaér, élő lelket ne találjon a templom körül. S a száz tatár teljesítette a ret­tenetes vezér parancsát. A templom­ban imádkozó száz leány közül nem kegyelmeztek egynek sem. De az Is­ten nem hagyta el egészen a vitéz és istenfélő paposiakat. A száz leány huló véréből száz vadrózsa hajtott a gyilkos tatárok szemeláttára. Roppant megijdetek. Földre bo­rulva várták kegyetlen vezérüket s remegve mondták el neki a csodát. Dzsingiz khán dühösen a kard­jához kapott s a legközelebb álló ró­zsafára sulytott. De a vadrózsa meg se hajolt. A kard kieset a vezér kezé­ből s egyszerre virágot nyitott va­lamennyi rózsafa. Földre borult az egész sereg a paposi domb tövében. Aztán megfordították a lovat s nem üldözték a menekülő asszonyo­kat és gyermekeket. S máig is zöld levélbe borulnak tavaszra a paposi rózsafák. Nyárra teli van minden ága vérpiros vad­rózsával. Ebből kötnek koszorút a lányok. Azt tűzi kalapjához a legény. Ez a falu büszkesége. Ha idegen ke­rül a faluba, elmondják ezt a szép regét s hozzáteszik: — Aki hazáját szereti és hisz a jó Istenben, azt nem hagyja el a Mindenható. Bizony, bizony, nagy igazságot mondanak a paposiak. 7799W997WW9W7W9999W79W779W77799797WW9WW7WW99W99999979S Szereti a Magyar Egyházat? Akkor ren­dezze hátrálékát és fizessen is elő! $ Phone: Dukane 654 $ íj SCHWARTZ Wall Paper Store § papirozás, szobafestés, képrámázás, festékek. — Előzékeny kiszolgálás. X % 43 N. FIRST ST., DUQUESNE, PA. g jplllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllillinillllllllllllllllflllllllilllllllH 1 A magyar temetések vállalkozója Phone: Carteret 481 J FRANK T. BURNS | 104 ROOSEVELT AVENUE ----- CARTERET, NEW JERSEY | Sllll!lll!llllllllllll!!!IIIIIIIIIIIUIIIIIIIIIIIIIIIIIIII|||!lllllll!!lll!!ll!!lllllllllllll!!lll||||||||||||||||||inilll|||inillllll!l|||||||||l!l||||||||||IM

Next

/
Thumbnails
Contents