Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1926-11-01 / 11. szám
5 MEXICO ÉS MAGYARORSZÁG Irta: Daróczy Sándor. Nem véletlen,ül került ez a két név egymás mellé. Bár a két ország egymástól jó távol esik, bár sem a múltban sem a jelenben közelebbi kapcsolatban nem volt és nincs, mégis a ben,nők uralkodó vallási állapotok önkéntelenül kínálják fel a párhuzamvonást és szembeállítást. A Callesféle mexikói római katholikus üldözésre és a magyarországi regnum marianumos törekvésre utalunk. Mexikóban az államhatalom és a római katholikus egyház élethalál harcát vívja. A küzdelem oka az, hogy Calles elnök és kormánya életbe akarja léptetni az 1917-ben módosított 1857-es törvényt, amely az állam és az egyház szétválasztását célozza s ez év júniusa óta Mexikó hadszíntér. A küzdelem háttere pedig az, hogy a római kathólicizmus azóta, hogy Cortez Ferdinánd Mexikót elfoglalta, egészen 1857-ig hivatalosan is állam-vallás volt. Az egyház birtokában volt az ország négyötöd része. Az egyház volt a politika irányitója s természetesen más felekezetet nem tűrt meg. 1857- ben az egyházi vagyon nagy része az állam birtokába ment át, de azért a hatalma még igy is jelentékeny maradt. Miksa császárt tragikusan végződött kalandos vállalkozásába az egyház ugratta be s a későbbi egymást érő forradalmak előidézésében is jelentékeny része volt. Calles elnök most teljesen végre akarja hajtani az 1857-ben csak félig megvalósított törvényt s eme törekvésében teljesen le akarja törni a római katholikus egyházat. Intézkedései a lehető legdrasztikusabbak. Megtiltja a vallásos nevelést, kiűzi a nem bensziilött papokat, a bennszülöttektől elvesz mindent, még a legelemibb polgári jogot is. A vallást teljesen a templom négy fala közé szorítja, a papokat regisztráltatja, templomok elé katonaságot állít, hogy megfélemlítse a népet s felügyeleti jogot gyakorol az egyház még megmaradt birtokán. Az egyház erre a rendelkezésére álló legveszedelmesebb fegyver alkalmazásával, az interdiktummal felelt. Nincs egyházi szolgálat. Mise, gyónás, keresztelés, esketés, temetés megszűnt. Hivő római kathólikusra nézve ennél rettenetesebb állapot el sem képzelhető. Könnyen elgondolhatjuk, hogy milyen hatással van az interdiktum a műveletlen, bigott mexikóiakra. Katholikus felfogás szerint ugyanis a pap közbenjáró Isten és ember között s az interdiktum azt jelenti, hogy a szerencsétlen, nép meg van fosztva az Istentől, mert őmaga pap nélkül hozzá nem járulhat. Az eredmény elkeseredett harc és vérengzés a kormány csapatai és a hívők között. A római egyház pedig a vallásszabadság lábbal tiprása miatt a világ keresztyénséghez appellál. Református szempontból nézve lehetetlen a legnagyobb mértékben el nem ítélnünk a mexikói vallásüldözést. Nem azt, hogy az egyházat végleg el akarják az államtól választani, nem azt, hogy a rengeteg kolostort megszüntetik, hogy a bizonyára állami eredetű vagyont elveszik. Egyház szomorú következmények nélkül állammal házasságra nem léphet, őt jogosan, meg nem illető vagyont nem tarthat, politikát szűk felekezeti szempontból nem irányíthat. Amit mi erőteljesen elitélünk, az a vallásos nevelés megtiltása, az ember legszentebb jogának, vallási meggyőződésének a lábbal
