Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1926-02-01 / 2. szám
Volume V. February, 1926. Number 2. Editor-in-Chief: Endre Sebestyén Editor: Geo. E. Borsy-Kerekes MAGYAR EGYHÁZ MAGYAR CHURCH Published monthly. Subscription: $1 a year AssociateEditors: Louis Nánássy CharlesVincze MichaelKovács Entered as Second-Class Matter, March 30th, 1922, at the Post Office at Duquesne, Pa., under the Act of March 3, 1879. — Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in Section 1103, Act of October 3, 1917, authorized April 14, 1922. A ROSSZ VETÉS EREDMÉNYEI Az Isten tökéletes törvényének egyik pontja — amint erre Pál apostol figyelmeztet — az, hogy “amit vet az ember, azt aratándja is”. Ami a szószerinti értelemben vett vetést és aratást illeti, a legbárdolatlanabb elméjű szántó-vető ember előtt is világos a törvény s tiszteletben is tartatik. Ha nem igy lenne, a szántó-vető ember éhen halna. A lélek magasabbrendü világában már nem ilyen általános a vetés és aratás törvényére való figyelmezés. A lelki életben a látószerv a hittel tele szív s ahol ez hiányzik, ott nincs látás, vagy ha van: sötétség az. Az Isten törvényei azonban működnek ott is, ahol az emberek elhomályosult szemei mit sem látnak munkájukból s “amit vet az ember azt aratándja is”. Az Amerikába szakadt magyar reformátusság jó része vallási hűtlenséget vet, amióta itt él. Némelyike tudatosan, másika, a nagyobb rész, tudatlanul, de mindkettő bűnösen és magát megtagadva. A presbiteriánus vallás, az ál-református vallás, a baptista vallás, s még egy csomó szekta-vallás magvai csak úgy peregtek a szóró kezekből. S a vetés verejtékét hordozó magyar hiedelmes bizakodással várta, hogy majd fog látni nagy magyar református aratást. Hogyne! Mintha az Isten megcsufoltathatnék! Annak, aki presbiteriánus magvat vet, presbiteriánus aratást kell látni. Aki ál-református magvat vet, annak ál-református aratást kell látni. Aki hűtlenséget vet, még nagyobb hűtlenséget arat. Aki figyelmesen szemléli a névben magyar református, de valóságban magyar szakadár berkeket, annak lehetetlen meg nem látnia, hogy ezekből a berkekből, egyre erösbbödően, magyar - ellensségnek szelei fujdogálnak. Aki a hűtlenség á-ját kimondta, annak a hűtlenség b-jét is ki kell mondani. Ahol a tagadás befészkelte magát a vallásban, ott lassanként elfoglalja az őt megillető helyet a lélek egész birodalmában. így aztán — lássa meg ezt, akinek van szeme a látásra — a faji hűtlenség bogáncskórói hatalmas növekedést vettek a vallási hűtlenségbe vitt magyar reformátusok életében. Ha valaki arról akar próféciát hallani, hogy a magyar faj megérett a pusztulásra: menjen közéjük. Ha a lényegében jelentéktelen frankhamisitási botrányt — ami alapjában nem magyar, hanem általános európai botrány — valaki “égető magyar nemzeti szégyen” színében óhajtja szemlélni: menjen közéjük mikor áhitatoskodnak és — utálja meg a fajtáját. Mert ott erőnek erejével
