Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1926-10-01 / 10. szám
15 hithez, fajhoz való ragaszkodásban, áldozatkészségben a legjelentősebb többséget képviselik. Tóth Kálmán kreishervillei lelkész örömmel látja, hogy a független mozgalom napról napra tért hódit. Az az óhaja, hogy mennél elébb minden magyar református gyülekezet ebben a táborban egyesüljön. Dr. Szirmay Ödön az Amerikai Magyar Népszava nevében üdvözli a gyülekezetei és a független mozgalom vezetőit. Orosz Antal a trentoni Függetlenség hetilap szerkesztője mondott ezután tartalmas beszédet. A független magyar református egyházi törekvést annak megindulása óta állandó figyelemmel kiséri s lapjával azóta mindig mellette áll. Őszinte örömmel látja, hogy ez az izig vérig református, s mint ilyen magyar mozgalom állandóan nő. A Verhovay Segély Egylet 38-as fiókja nevében Szadváry Pál a fiók elnöke tolmácsolja egylete üdvözletét és jókivánatát. A maga nevében pedig mint református ember, aki a független mozgalomban látja a református vallást és magyarságot biztosítottnak, kifejezi amaz óhaját, hogy egyháznak tagja kíván lenni s évi tagdíjul egy heti fizetését, huszonöt dollárt azonnal felajánl. Csordás Ferenc a perth amboyi gyülekezet főgondnoka egyháza nevében kéri Isten áldását a legfiatalabb független egyházra. Nánássy Kálmán a perth amboyi Bocskai Betegsegélyző Egylet nevében, mint annak elnöke üdvözli a gyülekezetét. A felszólalások sorát az ünneplő gyülekezet lelkésze, Daróczy Sándor zárta be, egyháza nevében megköszönve a jelenlevő testületek képviselőinek az egyház örömében való részvételét. Fogadalmat tett, hogy azt a munkát, amely úgyszólván semmiből nőtt ennyire, tovább is folytatni fogja ugyanúgy, mint eddig. Jelszava most is ugyanaz, mint három évvel ezelőtt, amikor másod magával, három dollár hatvannégy centel egyház szervezéséhez fogott. Nem az, hogy “előre mások,” hanem az, hogy “utánam ti.” A gyülekezet tagjai ne tegyenek többet, mint amennyit ő is meg tesz s az eredmény nem maradhat el. Annyit megállapíthatunk, hogy szeptember 19 fényes erkölcsi siker volt. Az a komoly, az ügy fontosságát a legmélyebben átérző közönség a legerősebb záloga és bizonyitéka annak, hogy ez a tiszta református vallási mozgalom kovászként fogja áthatni a nagy világváros hatalmas számú, de különösen az utóbbi években egyháztól elidegenedett magyar reformátusságát. Jelei már a banketton mutatkoztak. Nagy szó az, amikor reformátusnak született magyar szemeit törölgeti vallásának romlása felett s bizony sok szemben csillogott a köny. Nagy szó az, mikor az ezer áramlat között vergődő magyar reformátusok közül, akik eddig hitökkel nem sokat törődtek, egyszerre nyolc lép be az egyház tagjai közé. A F. A. M. R. E. bizalommal nézhet a jövő elé: biztos alapra épit. (Dr.) * A leíráshoz fölöslegesnek tartunk minden kommentárt, mint érdekes jelenséget azonban megemlítjük, hogy a trentoni Függetlenség c. lap hatalmas riportot közölt a new yorki ünnepről s azonkívül a következő vezér cikket hozta: “Az Amerikai Magyar Végvárak Egyikének lelkes építői adtak találkát egymásnak a múlt vasárnap este a new yorki tizenegyedik utcai Független Református magyar egyházban. A Független Amerikai Magyar Egyházmegye papjai és az egyház tagjai örömünnepre gyűltek össze, hogy a 11-ik utcai egyház függetlenségének nagy eseményét megünnepeljék. Izzó magyar lelkesedés hevítette a jelenvoltakat. Kevés helyen jött még össze egy bankett keretében annyi valóban intelligens, széleslátkörü magyar, mint ezen a banketten volt. Nem csak a Független Egyházmegye programja volt ott azon a banketten ragyogó elvi alapra fektetve, hanem az egész amerikai magyarság jövendő
