Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1926-10-01 / 10. szám
16 sorsa volt ott körvonalazva. A lendületes, fajiszeretettől lángoló beszédek programot adtak az amerikai magyarságnak is. Programot, melyen haladva olyan szervezeteket építhet ki magának a magyarság, mely emberöltőkön keresztül fogja biztosítani az amerikai magyar életet. — Kifejtették a költői lendülettel beszélő szónokok, hogy minden magyar megmozdulásnak, különösen a magyar kálvinisták szervezkedésének teljes független alapon kell állnia. Csak azt a közösséget tekintik Amerikában valaminek, amely a saját lábán meg tud állani, amely önfentartó. Nincsen egy nemzetiségre nagyobb gyalázat, mintha mások küszöbén ülve várja az alamizsnát. A magyar faj büszke öntudata nem engedi azt meg, hogy bármely amerikai magyar intézmény kitartottja legyen bármely más amerikai intézménynek. Különösen akkor nem szabad ezt megtűrni, ha a támogatás csak szemfényvesztésre szolgál, minden támogatott intézménytől és annak vezetőjétől követeli a pátrónus, hogy minél előbb önfentartóvá váljon és a tagok éppen olyan mértékben, sőt sokszor fokozottabban viseljék a terheket, mint a támogatás előtt. A támogatásért rendszerint szászorosan meg van fizetve azzal a vagyonnal, amelyet a pátrónusok magukévá tesznek. Nem a nép érdeke az, hogy cselekvési szabadságától megfosszák az egyes intézményeket, egyházakat, hanem rendszerint a vezetők érdeke csupán. A valódi amerikanizmus sem kívánja, hogy a magyarság egy tekintélyes része ne járjon a saját lábán. Amerikának önálló, önfentartó, egyenes lelkű emberekre van szüksége, mert csak ezek a feltételek biztosíthatják a valódi demokráciát. Az egyház függetlenségi mozgaloma tehát Amerikának is tetsző, férfias, magyaros dolog, ellenben nem tetsző azoknak a keveseknek és csakis magyaroknak, akik érdekkörével ez a mozgalom ellentétbe kerül.... A magyarságot nem vezetheti s kormányozhatja egyes emberek érdeke, hanem csupán Amerikában szakadt véreink jövendőjének biztositása.” Ugyancsak a trentoni Függetlenség közli a következőket: “Mindenki előtt ismeretes az a sajnálatos támadás, mely Nt. Daróczy Sándort és segítőtársait érte Takaró Géza ref. lelkész részéről. — Örömmel láttuk, hogy a támadó fél feladta a függetlenségi mozgalom ellen indított harcát, amennyiben a következő levelet küldte az ünneplő egyház lelkészének és egyháztanácsának: Nagytiszteletü Lelkész Ur! Nemes Egyháztanács! Jövő vasárnap szeptember 19-én tartandó nagy ünnepségeikre való szives meghivásukat hálásan köszönjük. Legutóbbi presbiteri gyűlésünk szeretett volna képviselőt küldeni ünnepi istentiszteletükre is, de az éppen az nap tartandó rendes negyedévi közgyűlésünk miatt nagy sajnálattal kellett erről lemondania. Egyező akarattal elhatározta azonban azt, hogy az este tartandó bankettre elküldi képviselőjét, hogy élőszóval is kifejezhessük jókívánságainkat ebből az alkalomból s kérhessük az örökkévaló Isten gazdag áldását arra a munkára, amit az ő dicsőségére végeznek. Őszinte üdvözlettel s atyafiságos tisztelettel maradok a presbitérium nevében s megbízásából is Takaró Géza, lelkész.” *** A MAGYAR EGYHÁZ MUNKATÁRSAIHOZ. A szerkesztőség tisztelettel kéri a lap munkatársait és tudósítóit, hogy közleményeiket mindig géppel, dupla soros beosztással, a papír egyik oldalán Írva küldjék be. A szerkesztőségnek nem áll rendelkezésére munkaerő az átírásra, a kézírások szedetése pedig nyomdai akadályokba ütközik. * A Magyar Egyház októberi számában anyag torlódás miatt nem adhattunk szépirodalmi részt és sajnálattal kellett mellőznünk az óhazai híreket. E hiányokért azonban bizonyára bő kárpótlást ad olvasóinknak azoknak az eseményeknek közlése, melyek Egyházunk életére vonatkoznak. (Szerk.)
