Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1926-10-01 / 10. szám
Volume V. October, 1926 Number 10 Editor-in-Chief: Endre Sebestyén Editor: Geo. E. Borsy-Kerekes MAGYAR EGYHÁZ MAGYAR CHURCH Published monthly. Subscription: $1 a year Associate Editors: Louis Nánássy — and — Charles Vincze Entered as Second-Class Act of March 3, 1879. — 1103, Matter, March 30th, 1922, at the Post Office at Duquesne, Pa., under the Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in Section Act of October 3, 1917, authorized April 14, 1922. KETFELE ERTEKELES Irta: Daróczy Sándor. Trianon Magyarországot öt felé szaggatta, az amerikai magyar reformátusságot azonban a Sátán épen hétfelé. S míg az öt felé osztott magyarság minden politikai és hatalmi korlátok ellenére is együvé tartozandónak véli magát s a cél elérésére minden áldozatot meghoz, addig az amerikai magyar reformátusság még mindig csak igen kis részben ébredt annak az óriási veszedelemnek a tudatára, amely széttagoltságában rejlik s amely ellenségévé teszi egyik reformátusnak született magyart a másiknak. Lehetetlen egy rövid cikk keretében sorra venni mindazon okokat, amelyek a mai áldatlan, vallásunk és fajunk elpusztítására vezető állapotokat előhozták. Nagyrészben ösmeretesek azok már a M. E. olvasói, valamint az itteni református problémák iránt érdeklődők előtt. Egyre azonban eddig még senkisem mutatott reá és épen ez az, amiről a jelen cikk keretében meg akarunk emlékezni. Hogy a konvent annak idején az amerikai egyházi munkát feladta, annak a finánciális okon kívül politikai oka is volt. Sőt nem csalódunk, ha épen ez utóbbit vesszük főoknak. A két forradalom és Trianon által teremtett chaotikus zavarban nem csoda, ha senki, vagy csak nagyon kevesen láttak tisztán. Magyarországnak barátja egy sem volt, ellensége annál több. Az akkori hazai viszonyokkal ösmerős ember könnyen meg tudja érteni, hogy az akkori vezetők minden eszközt megragadtak arra nézve, hogy Magyarországnak barátot, jóakarót szerezzenek. A legelső és leghatalmasabb ország, amellyel barátságot legkönnyebben lehetett találni — Amerika volt. A barátságos viszony megteremtésére adva volt az eszköz is: Negyven egy néhány konventi egyház, nem számítva a különböző amerikai protestáns denominációk fennhatósága alatt levő többi magyar gyülekezeteket. Átadták tehát ezeket a gyülekezeteket a Reformed, iletve Presbyterian felekezeteknek, azt remélve és várva, hogy e hatalmasabbnak és erősebbnek hirdetett amerikai denominációk minden befolyásokat latba vetik, hogy Magyarország helyzetén könnyítsenek. Sajnos, a biztosra vett erkölcsi, esetleg anyagi támogatásból nem lett semmi, mert pl. a nagy cseh-barát presbiteriánus egyház határozott magyar ellenes tendenciát mutatott. A konventi gyülekezetek átadása tehát politikailag semmi előnyt nem hozott, de még csak financiális
