Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1926-09-01 / 9. szám
16 evangyéliom hirdetőjének hitele, tekintélye van. Az egyház és az általa munkált isteni ügy ellen vét tehát megbocsáthatatlanul az, aki könnyelműen, ok nélkül, rosszakaratuan a lelkipásztori tekintélyt csorbítja. Mert arra a tekintélyre az egyháznak és Isten országa ügyének szüksége van s ha az egyszer elkommunizáltatott jogos és természetes hordozójától: a lelkipásztortól, azt nem pótolhatja se főgondnok, se egyháztanács, se alapitó tagok, se senki más tekintélye. Ne irigyeljük tehát a pásztorok tekintélyét s óvakodjunk megsérteni köztisztességét, megrendíteni a benne vetett bizalmat. S hogy ezt könynyebben megtehessük, gondoljunk arra, hogy nem annyira az ő személyes boldogságukért kell őket tiszteletben tartani — habár mint Krisztusban testvéreket azért is —, hanem főképen azért, hogy az egyház és Isten ügye mind elnyerhesse szent hivatalukból azokat az áldásokat, amelyeket a lelkipásztori hivatalban nyújt Isten az Ő népének és az Ő ügyének. n---r. SZEMLÉLŐDÉS A bridgeporti béke. A bridgeporti két reformedchurchbeli egyház közötti harcokról megemlékeztünk már a “Magyar Egyház” múlt számában. Azóta is terjedelmes újságcikkek jelentek meg az ottani világi újságban, mindkét egyház részéről, vitatva, hogy kinek van igaza, s hol van a “béke” eltemetve. Ezekkel nem kívánunk foglalkozni. Ide írjuk azonban az egyik egyház segédlelkészének hosszú cikkéből az alábbi sorokat, amelyek élesen reávilágitanak arra, hogy mit kell érteni azalatt, ha a reformedbeli berkekben “szeretetről,” “testvériségről”, stb. beszélnek. írja ez a segédlelkész: “Szomorú volt látnom, hogy egy ifjú szolgatársamat, egy itt nevelkedett, s itt felszentelt magyar református lelkészt az angol presbiteriánus templomból kellett eltemetni, noha három magyar református templommal is dicsekedhetünk. Egy volt egyházi főgondnok fiát csak a háznál kellett elparentálnom, s egy másik öregrendü nőtestvérünket a temetői kápolnába kellett vinnünk s ott a szomzséd lelkésszel elbucsuztatnunk szeretteitől. Bármi okból is történtek meg ezek a szomorú események, csak azt bizonyítják, hogy valahol valami hiba van a kréta körül.” Hozzátehetjük ezekhez azt, hogy ha a bridgeporti atyafiak nem tagadták volna meg a magyar református vallást, akkor bizonyosan nem lennének bajok a kréta körül. így azonban természetesen vannak és mindig lesznek bajok. Az Isten semmi jót nem ígért azoknak, akik vallásukat könnyelműen elhagyják. A mexicoi helyzet. Egy aug. 15-i laptudósitás szerint: “Mexicóban a katholikus egyház győztesnek tekinthető abban a harcban, amelyet a szólásszabadság érdekében Calles elnök julius 2-i rendelete ellen folytat.” A tudósitás megjósolja, hogy a létezésében veszélyeztetett katholikus Egyház győztesen fog kikerülni abból a kegyetlen helyzetből, amelyben ma van a mexicoi vallásüldözés következtében. Jellemző, hogy az amerikai sajtó csaknem egyhangúlag elitéli Calles elnök vallásellenes és radikális zsarnoki magatartását. Ezzel szemben az angliai kommunisták és az amerikai protestáns szekták ujjongó örömmel tekintik a katholikusok üldözését Mexicóban. A mexicóiak között óriási elkeseredést keltett az amerikai protestáns szekták keresztyénietlen magatartása, s ennek következtében rendkívül kedvezőtlen helyzetbe került Mexicóban az egész evángéliumi keresztyénség ügye. Azok a magyarországi református vezetők, akik olyan előszeretettel folytatják az amerikai szektákkal való barátkozást, meg fogják látni, hogy kígyókat melengetnek keblükön. Adja Isten, hogy ez a belátás ne jöjjön későn!
