Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1926-09-01 / 9. szám
17 ÍRÁS és élet AZ IDVESSÉG ÚTJA. Irta: Vincze Károly (Ötödik közlemény) A MEGSZENTELŐDÉS. “Valakit az Isten egyszer kegyelmébe és szeretetébe vészen: azt meg is szenteli, hogy Ő előtte kegyes életet éljen.” (Szikszay: Kér. Tanítások, 90-ik old.) Megszenteltetni annyit tesz, mint a Sátán hatalma alól kiszakittatni, Istennek tulajdonául, eszközéül felajánltatni, elfogadtatni és Istennek bünnélkülvaló természetében a kegyelem mértéke szerint részesülni. E szerint a meghatározás szerint az igaz keresztyének számot tarthatnak a “szent” elnevezésre. Ugyanis ők Krisztus helyettes halála árán megszabadultak a Bűn hatalma alól, mint Krisztus áron vétettjei tulajdonaivá. Lelke által eszközeivé lettek Istennek és a Krisztussal való életközöség révén mind fokozottabb és fokozottal;» mértékben árad beléjük az isteni természet. Pál apostol valóban szenteknek is nevezi a Krisztus egyházának tagjait. Az ő tanítása szerint a keresztyéneknek nem csak a lelke, de teste is megszentelt. “Nem tudjátok, hogy ti Istennek temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek? Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti.” (I. Kor. 3, 16—17). És ezen testben-lélekben, tehát egész lényükben való megszenteltetettség alapján még a nem keresztyén házastárs is megszenteltetik a keresztyén házasfélellel való életközösség által. “Mert meg van szentelve a hitetlen férj az ő feleségében, és meg van szentelve a hitetlen asszony az ő férjében” (I. Kor. 7—14). S ugyancsak ezen az alapon szentek az ő gyermekeik is (I. Kor. 7—14, Róm. 11-16). Azt is tanítja továbbá az írás, hogy Istennek mindig az volt és ma is az az emberekkel való célja, hogy egy “választott nemzetséget,” “királyi papságot,” “szent nemzetet” hozzon össze belőlük ezen a földön. Erre hivott el bennünket az Ur, s ezért a célért áldozta fel próféták, martyrok, apostolok, névtelen szolgái hűséges seregének lelki nyugalmát, földi boldogságát, könnyét, vérét, imádságát, sőt Egyetlenegyszülöttjét, Szerelmesét, akiben gyönyörűsége telt. És Ő senkit színe elé nem enged, aki ezen áldozatok dacára is “tisztátalan” marad. Szentség nélkül még csak meg sem láthatja az Urat senki. (Zsid. 12, 15.) Se lopok, se telhetetlenek, se részegesek, se szidalmazok, se ragadozók, se paráznák, se házasságtörők sem semmi más igazságtalanok “nem örökölhetik az Istnnek országát”. (I. Kor. 6, 9—10.) A szent Isten nem tűrhet meg maga körül semmi utálatosságot. (Zsolt. 5, 6..) Látván tehát azt, hogy mennyire megszenteltetésiinkön múlik az, hogy idvességiink birtokába jussunk, szorgalmasan kell tudakoznunk, hogy hogyan történhetik az. Az írás szerint a megszentelődés az Isten Lelkének és a hivő embernek közös munkája. A fő rész a Szent Lélek Istené. Ő indít a jóra, Ö vezet, tanácsol, imádkozik értünk, vesz lakozást bennünk és alakit át bennünket Isten templomaivá, Ő termi bennünk a szentség gyümölcseit, Ő öltöztet fel bennünket a szentség ékességébe.
