Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1926-09-01 / 9. szám
15 KISEBB CIKKEK OKTÓBER 31. ÉS A REFORMÁTUS ÖNTUDAT. Október 31-ike a reformáció emlékünnepe. Az a nap, amelyen a protestáns egyházakat létrehozó evangéliomi mozgalom elfojthatatlanul megindult. Ezt a napot minden protestáns egyháznak kegyeletes ünnepként kellene megünnepelni és az evangéliomi protestáns öntudat fejlesztésére kihasználni. E helyett azonban azt látjuk, hogy ezt az emlékünnepet a protestántizmus, közte a magyar református egyház is, elhanyagolják, jobban mondva nem tudják, mit kezdjenek vele. Legelőször is külön egyházi ünneppé kellene tenni. Nem a hozzá legközelebb eső vasárnaphoz hozzácsapni, hanem önálló ünnepnapként ünnepelni, még ha hétköznapra esik is. A római katholikusoknak számtalan ünnepjük esik hétköznapra, de azért mindet hűségesen megünnepelik. Miért ne ünnepelhetnők meg mi az egyetlen egyházi emlékünnepünket, Okt. 31-ikét, ha hétköznapra esnék is? Mi, akik azért szakadtunk ki a római egyháztól, mert igazabb, mélyebb hitet akartunk, miért ne tudnánk ezt a vallás és világtörténeti napot megünnepelni?! A részleteket illetőleg pedig tanácsos volna okt. 31-ikét megtenni az uj-bori urvacsoraosztás napjának, ezáltal is igyekezvén kiemelni azt a napot, amely az urvacsorai kehelynek a használatát, tehát az Uriszentvacsorának két szin alatti kiszolgálását is biztosította a hívek egyeteme számára. Továbbá erre a napra kellene tenni a konfirmációt. Hadd tegyenek vallást a konfirmándusok azon a napon protestáns hitükről, s hadd erősittesenek meg abban annak a napnak emlékünnepén, amelyen az a hit az ős-keresztyének hitének ragyogásával felragyogott. Még egy szokás bevezetésével lehet Okt. 31-ikét ünneppé tenni. A konfirmációi fogadalom megújításával. Olvastassanak fel a gyülekezet előtt ugyanazok a kérdések, amelyeket gyermekkori konfirmációjuk előtt feltettek nekik s feleljenek rá tiszta hitük szerint, feleljenek rá az érettebb kor érettebb, mélyebb, öntudatosabb hitével, igy esküdvén újra meg újra hűséget apáik, anyáik, s gyermekkoruk hitének. Mindezek gyakorlati megvalósulása lehetséges, csak akarni kell. n---r. A LELKIPÁSZTOR TEKINTÉLYE A GYÜLEKEZET ÉRDEKEAmerikában egy dolognak van föltétien tekintélye: a mindenható dollárnak. Akinek ez van, még pedig mentői több, az előtt meghajolnak, annak engedelmeskednek. A lelkipásztornak a legkevébbé adatott meg a tiszteletben tartásnak ez a biztos záloga. Ők az anyagi függetlenség imponáló szabadságával és a gazdagság sokak kenyerét, megélhetését kezében tartó hatalmával nem »rendelkeznek. És mégis tekintélyüknek, még pedig szilárd, mentül sérthetetlenebb tekintélyüknek kell lenni. Még ha kopott nyakkendőt, pecsétes mellényt és ujratalpalt cipőt viselnének is, s ha jitney-n mennének is oda, ahova híveik saját autójukban száguldanak. Tekintélyüknek kell lenni, mert addig van és csakis addig lehet egy egyházban egészséges fegyelem és evangyéliómszerü hitélet, amig a fegyelem őrének és az
