Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1926-09-01 / 9. szám

12

egyház felhívását oly gyors tempóban követte.

4. Negyedszer a Nyilatkozat úgy ismeri a függetlenséget ma is, mint amely a hitéletnek és a fegyelemnek nem nyújt elég biztosítékot. Szó sincs róla, hogy csak addig van neki létjogosultsága, mig híveiben munkás, áldozatos hitet és tisztes egyházi fegyelmet tud tartani. Azontúl egy szó védelmet sem érdemelne. De mit mutat a független egyházmegye gyülekezeteinek utolsó 2—3 évi története? Azt, hogy megerősödtek, hitben, fegyelemben fejlődtek, egy templomot épitett, három most épit, s amily mértékben erősödnek maguk, olyan mértékben segítik egymást és amily mértékben látják a függetlenség hasznát, olyan mértékben kezdenek áldozni az eszméért. Mindez, Uraim, ezideig ellentmondott az önök, sőt ha kell, a konvent feltételezett aggodalmainak is.

5. Ötödször arra teszek megjegyzést, hogy a Nyilatkozat s hazai egyházi tekintélyével szól a függetlenség ellen. Erre, mióta a konvent a független Amerikai Magyar Református Egyházat hivatalosan elismerte, senkinek sincs joga. A Konvent elnökének évekkel ezelőtt néhai Kuthy Zoltánhoz irt levelére pedig még kevésbbé lehet hivatkozni, mióta az Amerikában járt, a viszonyokról személyesen meggyőződött s a Független Amerikai Magyar Református Eg yház egyesítési felhívására vonatkozó véleményének kifejezést adva azt irta, hogy csak téves információknak s a viszonyok nem ismerésének tudható be az, hogy nem a függetlenség jegyében igyekeztek megoldani az amerikai magyar reformátusság kérdését. Ezeknek alapján azt vélem, hogy a függetlenek több joggal hivatkozhatnának a Konvent elnökére, ha az nem volna az elvük,

hogy legjobb a hazai egyházat az itteni egyházi huzavonákból kihagyni, s végét vetni már egyszer az “édes anyá”-ra való émelygős, érzelgős, érdekhivatkozásoknak.

6. Hatodszor pedig a Nyilatkozatnak Daróczy lelkész ur személyét illető ’ vonatkozásaira bátorkodom megtenni megjegyzéseimet. Mindenekelőtt sajnálatos dolog, hogy az Urak képteleneknek látszanak arra, hogy személyeskedés nélkül intézzenek el nézeteltéréseket, érdekősszeütközéseket. Hát nem utolsó dolog egy vitás kérdést az ellenfél diszkreditálásával, köztisztességének orgyilkolásával elintézni akarni?! Különösen akkor, ha az az önök által köztisztességétől megfosztani megkísérelt “Daróczy ur” tudtommal sohasem tette azt önökkel szemben. Bizony, a Nyilatkozatnak ezzel a jellegével többet ártottak az Urak önmaguknak, mint Daróczy Sándornak. Éhez járul még az is, hogy az ellene felhozott vádak nem bírnak annyi igazsággal, hogy önök feljogosítva érezhették volna magukat az ő köztisztességébe olyan durván belegázolni. Először is sokkal kegyetlenebb merényletet követett el néhai Kuthy Zoltán ellen a 69-ik egyházi jubileumi emlékönyve, mint a 11-ik utcai egyház Felhívása (amelyért, mivel az egyházi nevében jelent meg, az egyházat kellett volna támadni!). Aztán meg Kuthy Zoltán személyének a függetlenséggel való kapcsolatba hozása nem a 11-ik utcai egyház találmánya. A 69-ik utcai egyház nagyérdemű főgondnoka maga volt az, aki a perth amboyi templomszentelési banketten a függetlenség minden glóriáját Kuthy Zoltánnak foglalta le, maga indítványozván az egész amerikai magyar reformátusságnak a Kuthy lelkében megfogant eszme alatt való egyesítését, amely indítványnak most a 11-ik utcai egy-