Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1926-09-01 / 9. szám
13 ház Felhívása is következménye. Aztán meg azt is gondoljuk meg, hogy Amerikában nem szokás “erkölcsi Ízlés” kérdését csinálni abból, ha valaki neve egy életben vallott eszme propogálására használtatik fel. Felhasználják itt még nagyobb emberek nevét is. Az sem igaz továbbá, hogy Daróczy lelkész ur “cserben hagyta” azt az egyházat, amelyik Amerikába kihozatta. Fianem a valóságos, szent igazság az, hogy “jó magyar” forrásból eredő indokolhatlan komisz rágalom miatt az az egyház hagyta cserben öt, a hazájából kihozatott, pénztelen, ismeretlen, járatlan diákot itt az idegenben. Különben ezt csak úgy említem meg, mert Daróczy lelkész ur a várt időre hazament Magyarországra s azoknak, akiknek itt tartózkodásáról számadással tartozott, alkalmat adott arra, hogy ítéljenek felette. Azok nem látták okát a számoltatásnak, másnak pedig semmi köze ahoz, hogy hogy jött Daróczy tiszteletes ur Amerikába. Az sem igaz, hogy egyházának a független egyházmegyébe való átjövetele az episcopálisok “cserben hagyásának” a jegyében történne. Először is ő még a felhívás közzététele előtt lemondott állásáról, hogy a maga személyét kivonja egyháza és az episkopális egyház közül. S ezáltal úgy eleget tett a becsületnek ez a semmi nélkül álló, csak egy pár héttel ezelőtt is uj gyermekkel megáldott, csekkek után futkosónak feltüntetett fiatal tiszteletes papi ember, ahogy amerikai tartózkodásom alatt nem láttam embert eleget tenni. Ffogy mégis ő maradt a 11-ik utcai egyház lelkésze, az azért van, mert népe kérve-kérte, hogy az maradjon s az episcopális egyház beleegyezett, hogy a függetlenségbe is kövesse egyházát. Ffol van hát itt a cserbenhagyás?! Hogy pedig a független egyházmegyével való rokonszenve nem legújabb zászlóbontása, hanem régi érzése, azt én jobban tudom, mint az Urak. Állhatatlanságról se lehet tehát szó, különösen azzal a férfival kapcsolatban, aki a 69-ik utcai egyház nagy jóakarata és a new yorki egyházi munka minden nehézsége ellenére egyházat tudott alapítani New Yorkban. Ami pedig a csekkekre való hivatkozásokat illeti, arra csak azt mondhatom, hogy túlságosan közönséges olyan uraktól, akiktől mást várna az újságolvasó nagyközönség s közte magam is. Lelkűk rajta! Még csak azt említem meg, hogy a Nyilatkozat szerint a 11-ik utcai egyház az episcopális egyház jóvoltából jött létre. Bizonyára sokan vannak, akik még • emlékeznek rá, hogy amikor Daróczy tiszteletes ur megkezdette a 11-ik utcai egyház szervezését, a Népszavában szinte hónapokon át egy értesítés jelent meg a 69-ik utcai egyház lelkésze és főgondnoka aláírásával s ez az értesítés azt kürtölte Amerika magyar reformátusságának különösen figyelmébe, hogy Daróczy Sándornak a munkája semmi összefüggésben nincs az episcopális egyházzal. Mikor mondtak igazat, Uraim, akkor-e vagy most? Bizonyos, hogy egyik esetben tévedtek. Akik pedig ilyen nyilvános tévedéseket megengednek maguknak a mások tisztességének és existenciájának a rovására, azoknak nem veszi ám minden szavát készpénznek az újságolvasó nagyközönség sem, az amerikai és óhazai magyar reformátusság sem. Kérem hát önöket, hogy se rosszakarattól, se személyeskedésektől ne ragadtassák el magukat, ha egyházi kérdésekhez hozzászólanak. Az amerikai magyar reformátusságnak emberekre van szüksége, akik megérdemlik a szava-
