Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1926-09-01 / 9. szám
10 szereplési vágya erre késztetné, azt sággal, higgadtsággal és némi igazmegfelelő komolysággal, nyugodt- ságszeretettel tegye meg. A new yorki 11. utcai egyház tanácsa nevében: Papp Endre, Teleky Pál, Daróczy Sándor, főgondnok. gondnok. lelkész. Kardos József, Lakatos József, Milák Pál, Csatlós István, Köröskényi Elek, Kurucz János, Füzesséry Zoltán, Áfra Imre egyháztanácsosok. NYÍLT LEVÉL A new yorki 69-ik utcai egyház lelkipásztorához, főgondnokához és gondnokaihoz. URAIM! Az “Amerikai Magyar Népszava” í. évi aug. 30-iki számában egy “Nyilatkozat” jelent meg az önök aláírásával. Ebben a “Nyilatkozatban a new yorki 11-ik utcai egyháznak egy pár nappal az önök nyilatkozata előtt ugyancsak a Népszavában megjelent “Felhivás”-át és ennek a felhívásnak egyik aláíróját, a 11-ik utcai egyház lelkészét teszik bírálat tárgyává, — mint mondják — egyházuk és az újságolvasó nagyközönség iránti kötelességérzettől indíttatva. Mint az újságolvasó közönség egyik református tagja, aki tehát azok közé tartozik, akiknek különösen figyelmébe ajánlották a Nyilatkozatot: egy pár megjegyzést szeretnék tenni erre a Nyilatkozatra, amelyet a nagy nyilvánosság szabad kritikájának tárgyává tettek azáltal, hogy annak informálására és annak figyelmébe ajánlva tették közzé. 1. Mindenek előtt különösnek találom a Nyilatkozat-nak azt az állítását, hogy “az amerikai magyar reformátusság egyeteme a túlnyomó többség nagylelkűségével türelmesen és jóakarattal nézte a más véleményen levő jelentéktelen kisebbség egyházi törekvéseit.” Szerény véleményem szerint csak három esetben állíthat valaki ilyet. Először ha nem ismeri az amerikai magyar reformátusság utolsó éveinek történetét. Másodszor, ha mást ért nagylelkűség, jóakarat, türelem és nézés alatt, mint egyszerű emberek közönségesen érteni szoktak. Harmadszor pedig, ha olyan magas régiókban képzeli magát a felett a kegyelmesen megtűrt jelentéktelen kisebbség felett, hogy azokkal szemben még azt is kegyelmes leereszkedésnek számítja, ha annyira, törődik velük, hogy kipusztitásukon fáradozni méltóztatik. Hogy melyik ok alapján tették a fenti kijelentést, azt az Urak tudják, de egyről biztosak lehetnek. Arról, hogy a kegyelmes leereszkedés jegyében azzal a jelentéktelen kisebbséggel semmire se mehetnek, mert kegyelem — barátság, türelemtestvériség annak bizony nem kell. El tud lenni nélküle. Eddig is elvolt. S nem a túlnyomó többség nagylelkűségének köszönheti, hogy él, hanem annak, hogy elég erős arra, hogy éljen minden jóakaratu türelem dacára is. 2. Másodszor nem tudom megérteni, hogy annyi jóakarat mellett is miért tagadják el pl. a függetlenségtől még a nevét is. “Úgynevezett” függetlenségről szól a Nyilatkozat. És ez nem jelenthet mást mint azt,
