Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1926-09-01 / 9. szám

10 szereplési vágya erre késztetné, azt sággal, higgadtsággal és némi igaz­­megfelelő komolysággal, nyugodt- ságszeretettel tegye meg. A new yorki 11. utcai egyház tanácsa nevében: Papp Endre, Teleky Pál, Daróczy Sándor, főgondnok. gondnok. lelkész. Kardos József, Lakatos József, Milák Pál, Csatlós István, Köröskényi Elek, Kurucz János, Füzesséry Zoltán, Áfra Imre egyháztanácsosok. NYÍLT LEVÉL A new yorki 69-ik utcai egyház lelkipásztorához, főgondnokához és gondnokaihoz. URAIM! Az “Amerikai Magyar Népsza­va” í. évi aug. 30-iki számában egy “Nyilatkozat” jelent meg az önök aláírásával. Ebben a “Nyilatkozat­ban a new yorki 11-ik utcai egyház­nak egy pár nappal az önök nyilat­kozata előtt ugyancsak a Népszavá­ban megjelent “Felhivás”-át és en­nek a felhívásnak egyik aláíróját, a 11-ik utcai egyház lelkészét teszik bí­rálat tárgyává, — mint mondják — egyházuk és az újságolvasó nagy­­közönség iránti kötelességérzettől indíttatva. Mint az újságolvasó közönség egyik református tagja, aki tehát azok közé tartozik, akiknek különö­sen figyelmébe ajánlották a Nyilat­kozatot: egy pár megjegyzést szeret­nék tenni erre a Nyilatkozatra, ame­lyet a nagy nyilvánosság szabad kritikájának tárgyává tettek azáltal, hogy annak informálására és annak figyelmébe ajánlva tették közzé. 1. Mindenek előtt különösnek találom a Nyilatkozat-nak azt az állítását, hogy “az amerikai magyar reformátusság egyeteme a túlnyomó többség nagylelkűségével türelmesen és jóakarattal nézte a más vélemé­nyen levő jelentéktelen kisebbség egyházi törekvéseit.” Szerény véleményem szerint csak három esetben állíthat valaki ilyet. Először ha nem ismeri az ame­rikai magyar reformátusság utolsó éveinek történetét. Másodszor, ha mást ért nagylelkűség, jóakarat, tü­relem és nézés alatt, mint egyszerű emberek közönségesen érteni szok­tak. Harmadszor pedig, ha olyan magas régiókban képzeli magát a fe­lett a kegyelmesen megtűrt jelenték­telen kisebbség felett, hogy azokkal szemben még azt is kegyelmes le­ereszkedésnek számítja, ha annyira, törődik velük, hogy kipusztitásukon fáradozni méltóztatik. Hogy melyik ok alapján tették a fenti kijelentést, azt az Urak tud­ják, de egyről biztosak lehetnek. Ar­ról, hogy a kegyelmes leereszkedés jegyében azzal a jelentéktelen ki­sebbséggel semmire se mehetnek, mert kegyelem — barátság, türelem­testvériség annak bizony nem kell. El tud lenni nélküle. Eddig is elvolt. S nem a túlnyomó többség nagylel­kűségének köszönheti, hogy él, ha­nem annak, hogy elég erős arra, hogy éljen minden jóakaratu türelem dacára is. 2. Másodszor nem tudom meg­érteni, hogy annyi jóakarat mellett is miért tagadják el pl. a független­ségtől még a nevét is. “Úgynevezett” függetlenségről szól a Nyilatkozat. És ez nem jelenthet mást mint azt,

Next

/
Thumbnails
Contents