Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1926-09-01 / 9. szám

9

gyülekezet a Reformed Church in the U. S.-től elszakadna, azonnal megszűnik a presbiterek, diakónusok és trusteek minden a birtokra, ingó és ingatlan vagyonra vonatkozó joga, hatalma és kiváltsága feltéve, hogy ez az öröklés (succession) nem ütközik össze a polgári törvénnyel.”

Azt gondoljuk, egyelőre ennyi elég. S ha erre Takaró ur azt válaszolná, hogy hiszen a gyülekezet úgyis magyar egyházmegyéhez tartozik, tehát a vagyon csak magyar kézben marad, vagy maradna, azt feleljük, hogy a Synod-nak jurisdictioja van az u. n. magyar egyházmegye felett s a Synod-ra nem lehet ráfogni, hogy magyar, de még azt sem, hogy magyarországi értelemben vett református. Vagyis az első esetet véve, a 69-ik utcai gyülekezet nem rendelkezik a vagyonával.

Most vegyük a másikat. Ha a Tiffini Egyezmény nincs végrehajtva, akkor a birtok feltétlenül a gyülekezeté, igy bátran megmutathatja a birtoklevelet. De most meg azt kérdezzük csodálkozva: egyenes eljárásnak tartja-é Takaró ur azt, hogyl922-óta igénybe veszi a Reformed Church súlyos ezrekre rugó segítségét, Írásban és szóban állandóan dicsőítve és magasztalva nevezett egyházat s ugyanakkor Tiszteletes Ur elmulasztotta amaz Egyezményt elfogadtatni? Ha gyülekezet valóban becsatlakozott é_ igy a Tiffini Egyezmény idevonatkozó részét idézve “part and parcel” azaz “alkotó részévé” vált a Reformed Church-nek, akkor ne tessék az embereket azzal áltatni, hogy a birtok az övéké. Ha pedig nem, akkor tessék az ellenkezőjét bizonyítani. Tessék elhinni, hogy eme jó hírnek minden református örülni fog, legjobban mi.

A Takaró ur Nyilatkozata utolsó pontjához kevés megjegyezésünk

van. A személyeskedés a legutolsó harci eszköz s ehhez csak az fordul, aki bizonyítani nem tud és igy személyekről állított valótlanságok által igyekszik magának hangulatot teremteni. Bár Takaró ur, pap létére, ennyire elfelejtkezik magáról, módszerét nem fogjuk követni. Meggondolatlan gyanúsításait túlságos idegességének tudjuk be s ezért neki kész szívvel megbocsátunk. Azonban itt is hangsúlyozzuk azt, hogy bizonyító erejük csak a tényeknek van s mi ezeket akarunk adni.

Takaró ur épen olyan jól tudja, mint a 11 -ik utcai egyház lelkésze, hogy a princetoni szeminárium nem reformed, hanem presbyterián intézet. A következtetés az, hogy ott lelkész annak idején reformed pénzen nem tanulhatott. Hogy nevezett intézetet a 11.-ik utcai egyház jelenlegi lelkésze akkor ott hagyta, annak egyszerű magyarázata az, hogy sem magyar református Iliiével, sem magyarságával nem tudta összeegyeztetni ama nagy cseh barát egyháznak a magyarokkal szemben tanúsított megalázó viselkedését. Ha bizonyítékokra kiváncsi, a “Magyar Egyház” hasábjain meg fogja kapni.

Az episzkopálisok önzetlen viselkedésére már e cikk elején rámutattunk, arra több szükség nincs, legfeljebb annyi, hogy a Reformed Church is tanulhatna tőlük.

Reméljük, hogy ennek az ügynek világi lapban tovább folytatása nem lesz, azonban ha ez a válasz nem elégítené ki a “Nyilakozat” egyetlen szerzőjét, Takaró Gézát, készséggel fogjuk az amerikai magyar reformátusság elé tárni a teljes igazságot. Bizonyítékaink vannak feles számmal.

Végezetül pedig annyit, hogy máskor hasonló, reá és gyülekezetére absolute nem tartozó ügyhöz ne szóljon hozzá. De ha mégis állandó