Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1926-09-01 / 9. szám
Volume V. September, 1926 Number 9------------------------------------------------------------------------------------------------------ ... - - - ■ ■ ■ -Editor-in-Chief: Endre Sebestyén Editor: Geo. E. Borsy-Kerekes MAGYAR EGYHÁZ MAGYAR CHURCH Published monthly. Subscription: $1 a year Associate Editors: Louis Nánássy — and — Charles Vincze Entered as Second-Class Act of March 3, 1879. — 1103, Matter, March 30th, 1922, at the Post Office at Duquesne, Pa., under the Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in Section Act of October 3, 1917, authorized April 14, 1922. EGYETEMES Protestáns lapokban, Írásokban, beszédekben újra és újra találkozunk ezzel a kifejezéssel: az egyetemes papság elve. És méltán, mert ez a kifejezés a keresztyén vallás egyik legszebb tanára utal. Arra, hogy a keresztyén vallás minden hívőnek az életében annyira élő erő kell hogy legyen, hogy ennek eredményeként minden keresztyén Istent dicsőítő áldozattá kell hogy kifejlessze a maga életét. Az egyetemes megigazultságnak, ujjászíiletettségnek, megszenteltségnek; s mindezekből kifolyd’lag az egyetemes szolgálatnak, tanuságtételnek vallása a mi vallásunk — ezt jelenti röviden az egyetemes papság elve. A modern, elvilágiasadott protestántizmus ezt a szép keresztyén tant is meghamisította, s ezáltal mérhetetlen károkat okozott a Krisztus Egyházának. A temérdek egymást és Krisztus Egyházát romboló szekta kifejlődéséhez alig nyújtott valami hathatósabban segítséget, mint épen e keresztyén tan meghamisítása. A tévelygésben odajutottunk már, hogy egy egész csomó szekta, avégre hogy a maga törvénytelen fennállását igazolja, teljesen megtagadta a Krisztus által elrendelt papi hivatalt, s ennek következtében és szíikségszerüleg a Krisztus Egyházát is. Még magukat orthodoxoknak tartó felekezeteknél is annyira bevette magát ez a tévelygés, hogy az elmékben a legnagyobb bizonytalan-PAPSÁGUNK ság uralkodik afelől, hogy van-e hát a Krisztus Egyházában olyan hivatal, ami megérdemli a papi hivatal nevet. Aki a szentirást tudakozza, az nem lehet kétségben. Krisztus adott Egyháza számára papságot. Az Egyháza számára adott papságot annyira megkülönböztette az ez által gondozandó, tanítandó hívek seregétől, minthogy meg lehet különböztetni a hadseregben a közkatonát a vezető tisztektől, a tanulót a tanítótól, a beteget az orvostól. Egyháza papjainak külön kegyelmi ajándékokat ígért. Nagy hatalommal ruházta fel őket, amelynek alapján az igaz papok mindig elmondhatták, hogy “Krisztus követségében járó szolgák vagyunk.” S ha a modern protestántizmus egyebet tanít, mint amit Krisztus tanitott, akkor tanítása átkozott tanítás. A magyar református Egyháznak nagy ékessége az, hogy az egyetemes papság meghamisított elvének és az ebből folyó átkozott állapotoknak nem adott helyet aklában. Egyházunk vallja azt, hogy minden hívőnek az élete Istent dicsőítő szép áldozat kell hogy legyen; de emellett épen olyan nyomatékkai vallja azt is, hogy ezen minden keresztyént illető egyetemes papság mellett van a Krisztus Egyházában egy olyan Isten által elrendelt, törvényes papság, amely elkülönített szolgálattal van megbízva. Olyan szolgálattal, amely nélkülözhetetlen, amelynek
