Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1926-08-01 / 8. szám

5

ÍRÁS és élet

AZ IDVESSÉG ÚTJA.

Irta: Vincze Károly (Negyedik közlemény)

A MEGIGAZULÁS.

Megelőző cikkünkben szintén a megigazulásról szólottunk. Csakhogy mig abban arra a kérdésre igyekeztünk megfelelni, hogy mi a megigazulás, addig jelen sorainkban arról kívánunk szólni: hogyan igazulunk meg.

Talán emlékeznek olvasóink, hogy múlt cikkünkben azt állítottuk, hogy a megigazulás elsősorban is Istennek, mint minden élők örök Birájának, kegyelmi ténye, mely abból áll, hogy a Krisztus váltsághalálának érdemét az érdemetlen bűnös javára írja, és őt, a bűnöst, mint e kegyelemből javára irt érdem birtokosát: “nem bünös”-nek jelenti ki, s ahelyett, hogy kárhozatra ítélné: idveziti. Ezt a megigazitást Isten a maga örök tanácsában a bűnös tudta és megkérdezése nélkül hajtja végre. S mint ilyen tudtunk és megkérdezéssíink nélkül létrejött, általunk még meg nem tapasztalt, de számunkra Istennél készen tartott örökséget: objectiv vagy elvi megigazulásnak is nevezhetjük, amelyet még személyileg, subjective is magunkévá kell tenni.

Mondottuk továbbá, hogy a megigazulás “lelki élmény.” Isten rólunk való üdvintézkedésének, az elvi (objectiv) megigazulásnak személyes megtapasztalása. Ráeszmélés arra, fogy Isten a Krisztusért megbocsá;otta bűneinket. Meggyőződés arról, nogy az a váltság, amelyet Krisztus az Ő halála és feltámadása által szerzett : az én személyes váltságom is. Határozott bizonyosság arról, hogy

a Sátánnak nem tartozom semmivel. Abszolút meggyőződés arról, hogy tiizön-vizen, életen-halálon keresztül is idvezülni fogok. Ezt a megigazulást nevezhetjük subjectiv vagy személyes megigazulásnak, vagy mint a

II. Helvét Hitvallás mondja: valóságos megigazulásnak.

Harmadszor a megigazulás az utolsó ítéleten való idvességes átesésre is vonatkozik. (L. Máté 12, 36- 37). Itt azt dönti az isteni ítélet, hogy mennyiben valósult meg a te életedben az az isteni megigazittatás, amelyet Isten az Ő atyai szivében örök időknek előtte elvégzett a te javadra. Tulajdonképen a subjectiv megigazuíásod, és annak rajtad véghez vitt megszentelő munkája vettetik csalhatatlan isteni mérlegre. A Szent Lélek Isten ugyan földi életed alatt is állandóan ítéli és értékeli lelki éneket és annak életmegnyilvánulásait, de az Ő halk szavát hajlandó vagy figyelmen kívül hagyni és magadat önámitásba ringatni. Az utolsó Ítélet alkalmával azonban félreérthetetlenül harsan füledbe az Ítélet. S ha ez az ítélet kedvező rád nézve: akkor megigazittatol, ha nem, akkor kárhoztattatok

A “megigazulás” fogalmának ez a hármas szempontból való tekintetbe vétele e sorok írója szerint talán a legalkalmasabb arra, hogy meggyőzőén kimutathassuk egyházunk megigazulás-tanának helyességét. Egyúttal arra is nagyon alkalmas ez a hármas szempont, hogy a római katholikus egyház megigazulás-tanát is jobban megértsük, a Szentirással való részleges megegyezését elismer