Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1926-07-01 / 7. szám
4 A MAGYAR REFORMÁTUS EGYSÉGÉRT AZ EGYESÍTÉS ügye. Irta: Sebestyén Endre. (Második közlemény) 5. Az egyesítés kilátásai. Az amerikai református magyarság egyesitéséről beszélve, meg kell felelni egy rendkívül fogas kérdésre. S ez a kérdés az, hogy akarnak-e aztán valóban egyesülni, s egy egyházi szervezet keretében élni a református magyarok? Más szavakkal : van-e a református magyarságban az egyesítési törekvéseknek kedvező egyesülési hajlandóság? Erre a kérdésre nem lehet egyszerű igennel, vagy nemmel megfelelni. Nem pedig azon egyszerű oknál fogva, mert a református magyarok nagyobb része nem tudja azt, hogy milyen vallásu. A különböző misszióknál lévő egyházak némelyikében a hívek tudják, hogy valamelyes viszonyban vannak az őket segítő missziói hatósággal, de hogy milyen viszonyban vannak, azt már nem igen tudják megmondani. Vannak azonban olyan egyházak is, ahol a híveknek még sejtelmük sincs arról, hogy egyházukhoz, templomjukhoz, papjukhoz, hitökhiöz valami köze van bármely idegen missziónak. Ha református magyarral találkozik az ember, mindenik azt mondja, hogy magyar református. S a helyzet úgy áll, hogy a református magyar nem is igen mondhat mást. Az idegen missziók szolgálatában álló lelkészek sohasem mondták meg nyíltan híveiknek, hogy idegen vallásfelekezetekhez tartoznak, s hogy igy úgy hitvallásilag, mint egyházkormányzatilag megszűntek magyar reformátusok lenni. Ellenkezőleg, még ma is az a hit istápoltatik híveik között, hogy tősgyökeres magyar reformátusok. Meg kell hogy állapítsuk azt a tényt, hogy egészen a háború utánig maguk a missziók sem nyilatkoztak nyíltan ebben a kérdésben. “Segítjük a magyar reformátusokat” — ez hangzott ajkaikról szüntelen. A háború után azonban megváltozott a helyzet. Úgy a reformed, mint a presbiteriánus felekezet hivatalosan kinyilvánította, hogy aklában magyar reformátusokat nem ismer. A tiffini egyezmény, amelynek alapján a volt magyarországi egyházmegyék sok egyháza bement a reformed felekezetbe, egész világosan megmondja, hogy kebelébe jövő magyar gyülekezetek és lelkészek mindenben tartoznak alávetni magukat a Reformed Church alkotmánya követelményeinek. A Reformed Church alkotmányában pedig — amint erről bárki könnyen meggyőződhetik — nagyon világosan meg van mondva, hogy az egyházukhoz tartozó gyülekezetek úgy hitvallásban, mint egyházi és istentiszteleti rendben, valamint egyházkormányzatban mit kell hogy kövessenek. Nem a magyar református Egyház hitét, egyházi és istentiszteleti rendjét, és kormányzatát, hanem a Reformed Churchét. A kettő között pedig nagy közbevetés van. Ezt nagyon jól tudja az, aki a reformed felekezet törvénykönyvét, gyülekezeti imakönyvét, hitvallási rendszerét tanulmányozta. Hasonlóan áll a helyzet a presbiteriánus felekezettel is. A háború után ez is kinyilvánította, még pedig zsinati végzésben, hogy a kebelébe tartozó
