Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1926-05-01 / 5. szám
11 írás és élet AZ IDVESSÉG ÚTJA. Irta: Vincze Károly (Első közlemény) Evagyeliom szerint reformált vallásunk egyik sarkalatos tanitása az, hogy első szüléink bűnesete által mindnyájan a bűnösség állapotába jutottunk s mivel a bűnösség természetes következménye az elkárhozás, igy első szüléink bűne révén egyúttal a kárhozat örököseivé lettünk. Ebből a félelmetesen reménytelen helyzetből egyetlen ember sem szabadíthatja ki magát. Embervoltával velejáró, lerázhatatlan átok az annak, aki a maga eszével, a maga erejével akarja lerázni. S az embernemzedékek százai hullottak volna alá a kárhozat örvényébe, mint valami gyógyíthatatlan betegségbe, ha a könyörülő Isten segítségére nem jön az idvesség dolgában teljesen tehetetlen emberi nemnek. Isten segítségére jött az emberi nemnek. Az Ő Egyszülött Fiának elküldése, feláldozd sa és feltámasztása által lehetőve tette számunkra a kárhozattól való megszabadulást és az idvességre jutást. Módot teremtett arra, hogy kárhozat örököseiből az Ő országának örököseivé lehessünk. Ennek a lehetőségnek a valódiságát Isten az Ur Jézus Krisztus felmagasztaltatásában meg is bizonyította; a róla szóló örvendetes hírnek, az Evangyéliomnak fenmaradását és nemzedékről-nemzedékre való hirdetését az Anyaszentegyház által biztosította; az elnyerésére kész lelkeknek pedig Lelkének erejével mindenkor segítségére sietett és siet. Az ember részéről csak annyit kíván meg, hogy az meghallgassa és bevegye az evangyéliomot és bízza rá magát az Ö Lelkének vezetésére, nevelésésre. s amennyire Istentől nyert ereje megengedi ő is igyekezzék együttmunkálkodni a Szentlélekkel. így el fog jutni oda, ahová egyébként soha sem jutott volna el: az örök idvességre. Keskeny ut az, amelyen a Lélek vezeti, de jó helyre vezeti. Jelen sorainkban azoknak a lelki világába óhajtunk belevilágítani akiket erre az útra: az idvesség útjára vezetett az isteni kegyelem és a saját engedelmességük az isteni kegyelem iránt. Mert sok látni és tanulni való történik azokban a lelkekben. A világ legérdekesebb tanulmánya annak kutatása, hogy miképen válnak bűnös lelkekből megváltott lelkek. A világ legizgalmasabb látványa az, hogy miként kerüinek bűntől leigázott lelkek Isten ölelésébe. A világ legigazabb örömet adó érzése az, amely annak a tudásnak a nyomán fakad, hogy Krisztus halálának gyümölcseit egy uj lélek élvezi. A mi kálvinista népünk elszokott ezektől a dolgoktól, mert íem hallott róluk. Úgy, hogy mikor mások beszélnek neki róla, uj dolgoknak tűnnek fel előttte. És mikor ő tőle kérnek számon ilyen lelki tapasztalatokat, egyenesen kálvinista voltára hivatkozva tiltakozik az ellen. Pedig a reformátorok és a református theológia evezett a legmélyebbre ezeknek a kérdéseknek az elemzésében. És épen ez a tudat visz rá bennünket arra, hogy szóljunk itt olyan dolgokról, mint megtérés, újjászületés, megigazulás, eleveelrendelés hite, megszentelődés
