Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1926-05-01 / 5. szám

6 magyar papok ugyanis, azt hirdették (és hirdetik ma is) gyülekezeteiknek, hogy ide, vagy oda tartoznak ugyan, de azért ők magyar reformátusok, így állván a dolog, ha minden befo­lyástól mentesen csak a gyülekeze­tekre biznák a probléma megoldását, az egyesítés eszméjét meg lehetne valósítani. Az aztán megint más kér­dés, hogy az igy önállóvá tett, ön­magára utalt magyar egyházat ho­gyan lehetne meg is tartani. Az ön­állóságért fizetni is kell. Bele kell nyúlni a zsebbe mélyebben, mint ed­dig tettük. Ámde hány gyülekeze­tünk lenne képes arra, hogy külső segítség nélkül meg tudjon élni? Bizony, kevés. Tiszta vagyona csak egy néhánynak van, adóssága annál többnek. Miből fedezze a most is súlyos adósság terhe alatt nyögő gyülekezet a függetlenség által te­temesen megnövekedett kiadásokat? Az volna rá a felelet, hogy nagyobb áldozatkészségből. Igen ám, de itt meg az a nagy baj, hogy mi magya­rok vagyunk, akik őseink nemes pél­dáját követve az első fellángolás ha­tása alatt könnyen elkiáltjuk, hogy “életünket és vérünket”, de ugyan­csak őket követve azt is hozzáfűzzük nagyon hamar, hogy “de zabot nem adunk.” A tervezett független magyar egyház a gyülekezetek részéről több hitet, kitartást, nagyobb áldozat­­készséget, a papok részéről több jó­akaratot, több munkát, lemondani tudást és nagyobb lelkesedést téte­lez fel, mint amennyi a jelen körül­mények között általánosságban meg­van. Le lehet-é ezt győzni? A helyzet ma az, hogy csak azok a gyülekezetek lehetnek teljesen füg­getlenek, amelyek anyagilag is füg­getlenek. Ámde mit tegyenek azok az egyházak, amelyek nincsenek ilyen szerencsés körülmények között, de amelyek szívvel lélekkel szeretné­nek függetlenek lenni s ennek meg­­valósithatása előtt semmi más aka­dály nincs, csak az anyagi gyönge­­ség? Ilyen egyház is van, ha több nem, egy. Tud-é alapot teremteni a F. A. M. R. E. arra, hogy ilyen egy­házaknak nem ajándékot, hanem köl­csönt nyújtson tisztességes kamat mellett? íme, egyéb akadály mellett előjön a pénz kérdés is, amelynek hiánya miatt már sok nagy és nemes eszme bukott meg. A fenti nehézségek olyan ter­mészetűek, amelyeket minden gon­dolkozó református ember jól ösmer Amerikában s ha becsülettel vallja magát magyar reformátusnak, mély­ségesen fájlal is. Ha elegendő hitünk volna, legyőzésük nem volna lehe­tetlen, de nálunk sok helyütt a hit körül is bajok vannak.... Létünket eme gyökeresen érin­tő kérdés megoldásánál a magunk s emez egyesülést szivből óhajtó, érte dolgozó és imádkozó amerikai ma­gyar reformátusok erején kívül ha­zai egyházunk támogatására is szük­ség volna. Erőteljesebb, nyomatéko­sabb, talán hivatalosan jövő hang­súlyozása kellene annak, amit épen legnevesebb egyházi férfiaink — jól eső elégtételként azoknak, akik ezt kezdettől fogva tudták, látták s akik emiatt kellemetlenséget is bőven szenvedtek — már kezdenek hangoz­tatni, hogy az amerikai magyar re­formátusok egyházi életének háború utáni irányítása az itteni viszonyok nem eléggé alapos ismerése és téves információk alapján történt. Ezt kel­lenne hazai egyházunknak szeretet­tel tudtára adni a magyar munkát végző amerikai denominációknak és a becsatlakozott gyülekezeteknek. Akkor talán testet öltene az eszme, amelyben magyar református vallá­sunknak egyedül van mentsége Ame­rikában.

Next

/
Thumbnails
Contents