Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1926-05-01 / 5. szám
5 A MAGYAR REFORMÁTUS EGYSÉGÉRT AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK EGYSÉGÉNEK AKADÁLYAI.* Irta: Daróczy Sándor. Előrebocsátom, hogy teljes mértékben aláirom a F. A. M. R. E.-nak az amerikai magyar reformátusok egyesítésére vonatkozó felhívását. Hangsúlyozom, hogy úgy saját magunk, mint magyar református vallásunk mentségét és fennmaradását egyedül eme tervezett egyesítésben látom, azonban, ha azt nem is kivihetetlennek, de mégis nagyon merész vállakózásnak tekintem. Ha mégis sikerül (és Isten adja, hogy sikerüljön!) örök dicsősége lesz a magyar fajnak. Eme tervezett egyesülésnek szerintem annyi és olyan súlyos akadályai vannak, azok legyőzése olyan hősies erőkifejtést, hitünkhöz, fajiságunkhoz való olyan mélységes ragaszkodást tételez fel, amilyen, sajnos, tömegeinkben alig lelhető fel. Mik ezek az akadályok? 108 magyar református gyülekezet van ma Amerikában, hozzávethetőleg vagy 15,000 rendes taggal. Ez a 108 gyülekezet hét denominációhoz tartozik, illetve megannyi egyházi alakulatban van. Hogyan lehet ezt a hét felé szakadt reformátusságot egy táborba tömöríteni? Első lépés az, hogy a gyülekezetek vezetőit, papjait győzzük meg a tervezett egyesítés halálosan szükséges voltáról...-. S itt rögtön ennél a pontnál olyan akadállyal állunk szemben, amelynek legyőzése csaknem a lehetetlennel egyenlő. Az amerikai magyar református papságot eme közös nagy cél elérésére egy táborba tömö*Készséggel közöljük az egyesítési mozgalomra vonatkozó emez értékes hozzászólást, habár mi még' nem látjuk olyan sötétnek a helyzetet. Itt kívánjuk jelezni, hogy a Magyar Egyház júniusi számában Sebestyén Endre főszerkesztő tollából fogunk hozni erről a kérdésről összefoglaló cikket. (Szerk.) riteni — szinte képtelenség. Útjában állanak ennek nem csak az évtizedek óta elmérgesedett személyi ellentéteket, hanem az anyagi érdekek is. Feltéve, hogy a személyi ellentéteket el lehet simítani, utána ott van ama másik nagy kérdés: vájjon a különféle missziók által fizetett papok nagyobb részében van-e elég erkölcsi bátorság ahhoz, hogy az egyiptomi húsos fazekat felcseréljék a függetlenség és az önmagunkra utaltság mannájával és sovány fürjével? A szomorú válasz az, hogy: aligha. Még tovább menve ott vannak a magyar munkával foglalkozó különféle missziók. Vájjon meg lehet-e ezeket győzni arról, hogy a tervezett egyesítés az ő szempontjukból is előnyös, mert megszabadítja őket egy csomó kiadástól? Nem. Épen elég szomorú példa van előttünk annak a feltevésére, hogy a gyülekezetek ugyan elmehetnek “védőszárnyaik” alól, ha már minden áron akarnak, de a vagyon marad. Még akkor is, ha történetesen egy centje sincs benne a missziónak. Mihez kezdenének hajlék nélkül, fillér nélkül maradt gyülekezeteink? Kezdeni mindent elölről? Nehéz, nagyon nehéz.... Az egyesítési eszme kivitele a legkisebb akadállyal még a gyülekezeteknél találkoznék, ha ez irányú határozat-hozatalukban nem befolyásolnák őket. A gyülekezetek között nevezetesen nincsen olyan ellentét, mint ugyanezen gyülekezeteknek papjai között. S ez az állítás azt a tételt is igazolja, hogy nincsen olyan rossz, amiből valami jó ne jönne ki. A különböző denominációkba tartozó
