Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1926-01-01 / 1. szám
4 ságkeresés lelkesítette a Magyar Egyházat, ez az igazság teremtette meg egy évvel ezelőtt hét gyülekezet testvéries társulásából a Független Amerikai Magyar Református Egyházat. Addig elvi bizonygatás volt a magyar reformátusság önnálló egyházi érettsége, azóta letagadhatatlan bizonyossággá lett. Ezzel a ténnyel a Magyar Egyház feladatának nagy részét el végezte s ha rögtön megszűnnék is: évülhetetlen érdeme maradna, hogy elméleti igazságait sikerült valósággá rögzítenie s mindeneket meggyőzött arról, hogy a reformátusságra is áll a költő nemzeti próféciája: “Idők mélyén vajúdhat sok halál, Sok minden meglehet, De oly koporsót nem gyárt asztalos, Mely minket eltemet.” A munkában azonban megállani nem szabad. Amerikának több, mint százezer magyar reformátusa érzi, hogy hite és egyházaival bajok vannak. Ez a megérzése nyilatkozik meg azokban a levelekben, melyek a szerkesztőséghez jönnek s annak tagjait további munkára biztatják az amerikai magyar reformátusság egysége érdekében. Ezért a célért dolgozni érdemes, küzdeni szép és az épen élő lelkiismeret szerint kötelesség is. Ezt a kötelességét a Magyar Egyház teljesíteni fogja. Békességben akar élni mindenkivel, de elveiért harcolni is kész. És szent meggyőződésünk szerint el kell jönni az időnek, amikor az amerikai magyar reformátusság egyeteme szent egyetértésben saját nagy Egyházában szolgálhatja Isten országának ügyét. így kívánja ezt tőlünk őseink hite, igy kötelez erre testvériségünk, igy parancsolja ezt fajiságunk becsülete is. Borsy-Kerekes György. I A Magyar Egyház az Amerikai Magyar Reformátusok békéjéért harcol! *