Magyar Egyház, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1926-01-01 / 1. szám

ÚJÉV A RÉGI VILÁGBAN Irta: Sebestyén Endre. 5 A háború előtt Európának volt egy balkáni kérdése. A balkáni kér­dés nagyjából abban állott, hogy az európai nagyhatalmak mindenike benne tartotta egyik ujját a maguk­kal nem sokat tehető balkáni népek életében, s ha valamelyik valami ké­tes tisztességü diplomáciai műveletet akart az úgynevezett európai kon­certben végrehajtani, akkor nyomott egyet azon a balkáni ponton, ahol az ujját tartotta, s a balkáni tűzfészek­­kirobbanásának nemzetközi riadal­mában zavartalanul bekasszálta azt, amit épen kívánt. Ha ma huzunk egy vonalat Eu­rópa mappáján Petrográdtól Madri­dig, s egy másikat, Ázsiába benyuló­­lag Londontól Bombayig, ez a két vonal egyetlen egy olyan pontot nem érint két kontinens mappáján, amely­nek meg ne lenne a maga speciális balkáni problémája. A nemzetek te­le vannak egymás elleni gyanakvás­sal, féltékenységgel, gyűlölettel, ret­tegéssel : a megromlott élet minden átkával, s bár a fegyverek világharca itt ott kirobbanó csatározásokká lett, ezek a rettenetes indulatok ágyúnál, puskánál ezerszerte veszedelmesebb fegyverekkel vívják irtózatos tusáju­­kat. Egy nagy Balkán lett az egész ó-világ; levegője robbanásig tele bal­káni problémákkal, amelyeknek me­zőnyén már mintha nem is emberek, hanem az embereket játékszer gya­nánt kihasználni tudó légi hatalmas­ságok tologatnák a figurákat. Amerikában a helyzet nem sok­kal különb. Közéleti nagyságaink, egyik a másik után, arra figyelmez­tetnek, hogy Amerika életében olyan problémák meredeznek fel, amelyek­nek álnok szirtjein tönkre mehet min­den, amit ennek az országnak az éle­tében értékesnek tartunk. Szenátor Edwards (N. J.) a new jersey-i de­mokraták Jackson Day ebédjén “a törvényesség megbecstelenitésének” nevezte azt a ma uralkodó rendszert, amelyben “néhányan despota hata­lommal a nemzeti lelkiismeret keze­lőinek nevezték ki magukat.” A. O. Stanley volt szenátor egy terjedelmes újságcikkben a törvényhozás orgiájá­ról írva, az Egyesült Államok tör­vényhozását úgy tünteti fel, mint amely eredeti céljától elesve, telje­sen magánérdekeltségek hatalmába és szolgálatába került. Az országot nem az arra hivatott szervek kormá­nyozzák, hanem egy egész légió szer­vezetből összetevődött láthatatlan kormány. Ha balkánizáltság dolgá­ban Amerikában a helyzet jobb mint az ó-világban, ez főként abban nyil­vánul meg, hogy itt az nem párosul az anyagi szükölködés hasonló mér­tékével, s igy, legalább is az átlag emberre nézve, a közeli veszedelem rettentéseivel nem annyira megter­helt. Abban a kilátástalan sötétség­ben, amelybe világunk az Ur ezer­­kilencszázhuszonhatodik esztendejé­ben befordult, egy dolog világosan kell hogy álljon előttünk. Az neveze­tesen, hógy egyedül “a világ világos­sága” az az erő, amely a sötétség ere­jét meg tudja törni. A mindenféle fajtájú rekonstrukció után, amelyet a legnagyobb elmék már megpróbál­tak, egy keresztyén rekonstrukció kell hogy jöjjön, amely meg fog jön­ni. mint ahogy megjött mindig és mindenütt akkor, amikor a minden másban csalódott lelkek igazán át­­érezték azt, hogy a lelki betegség orvossága csak lelki orvosság lehet, s igazán odatértek a lelkek nagy orvo­sához.

Next

/
Thumbnails
Contents