Magyar Cserkész, 1997 (49. évfolyam, 1-2. szám)
1997-01-01 / 1-2. szám
4. oldal MAGYAR CSERKÉSZ újra nagy zivatarral sújtott le ránk. Az éjszakák hidegek voltak. Fogaink vacogásától visszhangzott a táj. Reggelre többször is befagyott a vizünk. Ennek ellenére a programok csak kis csúszással és csorbulással kivitelezhetek voltak. Tábortüzeink minden este lobogtak, az altábortűzi-est kivételével; a Vasgyúrók büszkeségére váljék, hogy ezen az estén csak náluk lobogott a tűz. A mostoha körülmények sok embert elriasztottak volna, de nem minket. Szívósan kitartottunk, jó kedvünket s a tábor hangulatát semmi nem tudta megrontani. Csodálatos módon a kirándulás s a portya napjára megváltozott az időjárás, kisütött a nap s melegen cirógatta megdermedt végtagjainkat. Csak kis rövid, csöndes esővel ijesztgetett bennünket. Az időjárás viszontagságai mellett a szúnyogok is összeesküdtek ellenünk. Hadseregestül támadtak s ahol csupasz karra vagy lábszárra találtak, szinte teljesen befedték a bőrünket. Még most is rejtelmes számunkra, hogy miért csak néhánynak jutott eszébe, hogy megcsípjen. Szerencsére csak kevesen voltak éhesek. A szunyogelhárítószer hasznosnak bizonyult. De a szúnyogok a jó idő beköszöntésével sem tűntek el. Kitartottak velünk a tábor végéig. Szerencsére, esténként 8 óra körül, mintha sípszóra történne, nyugovóra tértek. Ilyen körülmények között állt és élt a tábor, a Százszorszép, a Ludas Matyi, a Vasgyúró, a Konyha és Műszak, a Törzs altáborokkal. Nem nehéz kitalálni, hogy a Százszorszép táborban voltak a lányok Csipke Emőke néni vezetésével, a Vasgyúróban a fiúk Rácz Jenő irányításával, a Ludas Matyi altáborban a kiscserkészek vezetője Gréger Anikó volt Pintér Erzsi néni közreműködésével, a sátorpapák védőszárnyai alatt. Táborparancsnok Csipke Csaba bá volt, én voltam a helyettese, majd a tábortörzs vezetője. A konyhásokat sok szakértelemmel Téglás Marika néni hangolta össze és irányította. A konyha részben ponyvák, részben a szabad ég alatt működött, de nem átlag tábori konyha volt: sok vendéglátó megirigyelte volna termékeit és felszerelését, ami Los Angeles-ből tette meg az utat. Fel volt szerelve gáz égőkkel. Hűtő- és fagyasztóként a patak szolgált. Az étlap táblára volt kifüggesztve, olykor még választani is lehetett. Az étrend változatos, tápláló és elégséges volt, s ez hozzájárult a jókedv fokozásához. Visszatekintve, talán a portya marad legélesebben bevésve emlékezetünkbe, mind a portyázók, mind a táborban visszamaradok számára. A résztvevők számára különleges élményt, alapos testi megpróbáltatást nyújtott. A táborban maradóknak pedig aggodalmat. Tudniillik, a déli tizenkét óra helyett vacsorára érkeztek be az átnedvesedett, éhes csoportok. Három csoportban több mint hatvan résztvevő tette meg a természetes akadályokkal bőven ellátott utat. Az utolsó csoport éjfélkor futott be a hóborított, jégmezős táborhelyre, a késői indulás és a terepfelmérés hiányosságai miatt. Beérkezésükkor meleg tűz és baráti szeretet várta őket. A cserkészek példamutatóan viselkedtek. Mindnyájuk számára örök emlék marad ez a portya. De több emlékezetes fénypontja is volt a tábornak. Ilyen volt a rovásírás verseny, a János Vitéz akadályverseny, kirándulás és számháború a Salmon folyó mellett, a ballada és a bemutatkozó regös énekek, a csapattábortüzek, Ecsedi Judit Nagymagyarokról Ä Bodnár Gábor bá'-ról szóló színjátéké, locsolás, a táncház, a népijátékok s táncok, a Kiszáradt a bodzafa népdal, az áramfejlesztővel szerkesztett tábori újság, a kiscserkészek programié, Ecsedi Árpi által lebonyolított céllövészet, Záchfalvy István atya esti imái, a Vasgyúró mese előadása és a díjak kiosztása. A már említett nyugat-kanadai és kaliforniai táborozókon kívül a regöstáborban részt vettek Cleveland-ból, Washingtonból (DC) és Magyarországról is. Örömünkre szolgált, hogy Csoboth Tamás bá', Takács Jóska bá' és Varga Péter bá' is velünk táboroztak. Az utolsó este, a tábortűz végén - elgondolkozva az Isten tudja, mikor látunk megint ilyet... szavakon, meghatódva énekeltük a záróéneket. Utána átvonultunk a zászlókhoz, hogy utoljára közösen lehúzzuk s a gyertyafénnyel bevilágított téren megemlékeztünk táborunk névadójáról, Bodnár Gábor bá'-ról. A csillagos és holdfényes estében lassan, méltóságosan kúsztak le a magyar, kanadai és amerikai zászlók. Véget ért a tábor. Elindultunk hazafelé. Nagy cserkész portya - Jegestó — Táborhely
