Magyar Cserkész, 1997 (49. évfolyam, 1-2. szám)
1997-01-01 / 1-2. szám
12. oldal MAGYAR CSERKESZ szellemi foglalkozásokkal teli naphoz. Míg a röplabda, a számháború és az ügyességi játékok megmozgatták az izmokat, az előadások az agytornáról gondoskodtak, mint például a portyához fontos tájékozódás, hátizsák pakolás, ehető növények felismerése és az elsősegély ismertetése. A tábor témája Húsvét volt, ezért felelevenítettük a húsvéti szokásokat: vasárnap a tojásfestés, hétfőn a locsolkodás, az újonnan tanult szokásokkal együtt, mint a kiszehajtás és a zöldágjárás. Bizony, jól esett ágyba esni az izgalmakkal teli nap után. Minden nap fénypontja az esti tábortűz volt. A tűz melege és fénye, a nótaszó és a tábortűzi mókák sorra belopták magukat a táborozok szívébe, hogy a hazavitt kis lánggal gyújthassuk meg következő táborozásunk első tábortüzét. E lángot tovább tápláltuk április végén megrendezett portyánkkal, melyen 5 fiú- és 3 leány cserkész vett részt. A Kék Hegyek területén található Blue Gum erdő szépsége mindannyiunkat elbűvölt. Lefelé menet a Grose folyó völgye és a Kék Hegyek vonulatának látványa, kifelé jövet pedig a hatalmas sziklaormok meghódítása idézte fel régi szép élményeinket. Hevesi Nagyné Boros Adrienne Melbourne— 63. sz. Tormay Cecil lcscs. Felejthetetlen hétvéget töltöttünk Olindában kiscserkészekkel. A jó Isten újból ránk mosolygott, mert csodálatosan szép két napban volt részünk. Az ősz „szép, mint mindig énnekem”, de ilyenkor talán egész Ausztráliában nincs szebb vidék, mint a Dandenong-i hegyek. A rozsdabarna és sárga levelek vastagon borítják a földet, simogató napsugár szűrődik át a gesztenyefák között; minden gondunkat elfeledve élveztük a kiscserkész tany ázást. Több izgatott kiscserkész már pénteken este megérkezett, elhelyezkedtünk, megvacsoráztunk és az ima és mese után lassan elcsendesült a Maurer-tanya. Szombaton rengeteg tennivalónk volt. Először a ház minden tárgyát és berendezését magyarul felírtuk és felragasztottuk, és így biztosítottuk, hogy mindenki tudja, hogy itt magyar cserkészek vannak. Aztán elindultunk egy nagy sétára, megkeresni a vízesést. Vízesést ugyan nem találtunk, de találkoztunk öt „kookaburrá”-val és egy nagyon érdekes erszényes egérrel. Ebédre értünk vissza, utána kis pihenő, játék, kézügyességi verseny, majd „mese akadályverseny” következett. Volt síró kislány, beteg kutya, öregember, megláncolt királylány és sok más érdekesség. Mindenki nagyon élvezte a feladatokat és lelkesen megállta a próbát. Este égő gyertyákkal kijelölt úton mentünk le a tábortűzköz, ahol egy boszorkány várt és gyújtotta meg a tüzet. Aztán a boszorkány bemutatkozott és közölte elhatározását, hogy most már ő is megjavul. Vasárnap ismét gyönyörű napsütésre ébredtünk, elmentünk a közeli templomba szentmisére, ahol a pap nagy szeretettel fogadott, és kihirdette híveinek, hogy magyar cserkészek vagyunk, de nem Magyarországból, csak a közeli táborból. Kár, hogy mindig olyan rövid a hétvége, sok tervünkre nem jutott idő. Nem baj. Majd a legközelebbi tanyázáson. Kovássy Marianne esést. Canberra — Magyar cserkészemlékek az Ausztrál Nemzeti Múzeumban A 83 éves dr. vitéz Jani István est. Canberrában, Ausztrália fővárosában lakik és cserkésztárgyú emlékeit az Ausztrál Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. A kiállított emlékanyag egy teljes külföldi magyar cserkész egyenruhát mutat be: rövid nadrág, ing, sapka, zokni, 3 nyakkendő, nadrágszíj övcsattal és 6 ingjelvény. A jelvények közül különösen értékes az 1949-es Landau-i Nemzeti Nagytáboré. Ez volt a külföldi magyar cserkészek első és egyetlen nemzeti nagy tábora. A múzeum magyarázó szövege szimpatikus hangnemben mondja el a KMCSSZ történetét. Követésre méltó példa. Goór György Ausztráliai Cserkész Hírszolgálat Pünkösdi tábor Svájcban Teleki Sámuel nyomában A zürich-i Rákóczi Ferenc cscs. és a Sarolta lcscs. 1997. május 17. és 19. között pünkösdi tábort rendeztek La Motte közelében, a Doubs folyó partján. Pünkösd neve a görög „pentekosztesz” szóból ered, ami a húsvéttól számított ötvenedik napot jelenti. Pünkösd, a szentlélek ünnepe nagyon régi szokásokat őriz. Már a középkorban zöldbe borultak ezen a napon a házak, templomok, iskolák. A katonák legkedvesebb ünnepe volt. Balassi Bálint a „szép pünkösdnek
