Magyar Cserkész, 1993 (45. évfolyam, 3-4. szám)
1993-03-01 / 3-4. szám
MAGYAR CSERKÉSZ 5. oldal Az 1931-es bádeni nemzetközi cserkészkonferenciája megtiszteltetésben részesítette a Magyar Cserkészszövetséget, amikor több tekintélyes pályázót — köztük az Amerikai Egyesült Államokat és Hollandiát — mellőzve Magyarországnak adta a IV. Világjamboree rendezési jogát. Az előző néhány'év eredményei, mint pl. 1924- ben a II. Jamboree sikerei Dániában, a megyeri nagytábor bravúrja 1926-ban, de leginkább talán az 1919-es birkenheadi kiváló teljesítmény — 852 tagú magyar küldöttséggel — messzire elvitte a magyar cserkészet jó hírét. Amikor a szövetség vezetői Budapesten értesültek a Világkonferencia döntéséről, örültek is (hiszen azért pályáztak!), de aggódtak is, ráébredve felelősségükre. Tizenegy évvel Trianon után a megnyomorodott ország, akárcsak mások, a világgazdasági válság pókhálójába is belegabalyodott. Kész és azonnal használható táborhelyet kellett találni sokezer fiatalnak. Perdöntő fontosságú volt viszont, és a rendezés mellett szólt a Világszövetség bizalma és a magyar fiúk ismételten bebizonyított rátermettsége. így megalakult a jamboree táborparancsnoksága, melynek legfőbb irányítója Teleki Pál lett, első munkatársa pedig, a tábor vezérkari főnöke, kisbarnaki Farkas Ferenc vezérkari alezredes, a magyar iparosifjak cserkészetének megalapozója és minőségi cserkészetté fejlesztője. Az ország adottságait mérlegelve, táborhelyül Gödöllőt választották, mert ott találtak elég nagy térséget erdőfoltokkal tarkítva, és a terület kiegészíthető volt a királyi nyaraló parkjával, épületeivel is. A hely közel volt a civilizációhoz, de tőle mégis elkülönítve. Természetesen sok időt, leleményt követelt a számtalan részlet kidolgozása. Aztán minden elkészült időre a konyhától a lelátókig, a tábortűzhelyektől az üzletvárosig. Érkezéskor mindenki pontosan tudta, hol a kijelölt táborhelye, stb. Összesen kb. 30 000 résztvevőre számítottak 54 országból, és a megnyitóra 26 000 érkeztek meg. Felejthetetlen látványt nyújtott a megnyitó ünnepség, ahol a felvonulást Horthy Miklós kormányzó és Baden-Powell, a világ főcserkésze nyitotta meg, lóháton. Röviden csak egy-egy gondolatot ragadunk ki a megnyitó beszédből. Horthy Miklós angolul beszélt a vendégekhez. Magyarra fordított részlet: „Isten hozta valamennyieteket! Remélem, jól érzitek majd magatokat nálunk!” Aztán külön szólt a magyar cserkészekhez, emlékeztetve őket kötelességeikre, és arra, hogy rajtuk múlik majd, milyen benyomással távoznak Magyarországról a világ különböző tájairól összegyűlt fiatalok. Baden-Powell kiemelte, hogy a legfőbb cél barátok szerzése, lehetőleg tartós, életre szóló barátságok kötése. Hangsúlyozta még, hogy szeretné látni azt az állapotot, amikor minden ország békében tud élni minden másik országgal. A jamboree sikerét segítette a kellemes időjárás és a magyar vezetők nagyszerű szervezése. A napi aprómunka gördülékenysége kisbarnaki Farkas Ferencnek köszönhető, aki mindig tudott mindenről. Sík Sándor őt a jamboree többnyelvű újságjában a “láthatatlan erőközpontnak" nevezte, aki nem reprezentált, nem tündöklőit, de a siker sarokpontjának számított. A jó szervezést a külföld is elismerte. Sok nyugati tudósító fanyalogva érkezett meg Magyarországra, arra az elképzelésük szerinti "egzotikus“ földre, aztán hamarosan küldte haza újságjának a riportot, hogy milyen kellemesen csalódott. A magyar lapok akkoriban büszkén írtak a külföldi újságokban napvilágot látott véleményekről. Mint érdekességet, megírták, hogy az egyik francia világlap megvette nyomdája számára a francia ábc-ből hiányzó “ö“ betűket minden formában, hogy tökéletesen szedhessék ki Gödöllő nevét. A tíz törvény szellem adta a táborozok viselkedésének erkölcsi alapját. Elmélyült vallásos életet éltek a táborban a keresztények és más hitet vallók egyaránt. Nemzeti előítéletekről sem tudunk. Mértéktartónak látszott mindenütt a nemzeti jelleg, de nem vetélkedve, hanem egymást kiegészítve. A legfelső hivatalos magyar körök megállapították, hogy a magyar cserkészek kitűnő diplomaták. Úgy viselkedtek, ahogy a tábor előtt Jeleki Pál kérte “Legyen legnagyobb irredentizmusunk, hogy nem csinálunk olcsó irredentizmust!“ A QödőUői IV. Világjamborce 60. évfordulójára
