Magyar Cserkész, 1993 (45. évfolyam, 3-4. szám)
1993-03-01 / 3-4. szám
6. oldal MAGYAR CSERKÉSZ A forró nyári nap kora estéjén gyülekeztünk a Moszkva téren. Ismerkedtünk, örvendeztünk a találkozásnak. Aztán autóbuszba ültünk, úgy jutottunk el a hűvösvölgyi Balázs vendéglőbe, ahol Kraftné Vlodár Patrícia és Permetei Péterék már vártak ránk. Sorra érkeztek a többiek is. Rövidesen húsznál többen ültünk az asztalnál. Elénk, vidám társalgás folyt, hiszen különböző korosztályokhoz tartozunk és több országból jöttünk ide. Hála azonban hosszabb vagy rövidebb cserkészmúltunknak, perceken belül régi barátnak éreztük egymást. Kérdések-feleletek peregtek: — Te mikor és hol kezdtél cserkészkedni? — Hol élsz, mit csinálsz most? — Én az apáddal végeztem tisztit Fillmore-ban. — Ismerem a húgodat Kaliforniában. — Mi 8 éve találkoztunk egy jubi-táboron... És így tovább. A nagy cserkészcsalád sok fia-lánya futott itt össze. Vagy régi ismerősök, ,vagy olyanok, akik még sohasem látták egymást. így a hangulat nagyszerű volt, amit még fokozott a finom ennivaló és a jó borocska. De mint minden összejövetellen, itt is helye van a komolyságnak. Nyisztor Judit köszöntötte az összegyűlteket, méltatva az egyedülálló alkalom fontosságát: Külföldi Öregcserkészek Találkozója — Budapesten! A következő felszólaló Thomasné Szabó Katalin, a határon kívüli magyarok irodájának dél-amerikai megbízottja. Ő a fiataloknak kínálkozó jó lehetőségekről beszél a mai Magyarországon. Utána Magyaródy Szabolcs méltatta a Külföldi Magyar Cserkészszövetség sok évi munkáját, hiszen mozgalmuk összekötő erejének köszönhetjük ezt a találkzást is! Kiemelte, hogy öregcserkészeink közül ma többen fontos állást töltenek be Magyarországon, de sokan vannak fiatalok is, akik ott tanulnak vagy dolgoznak, pedig már külföldön születtek! A cserkészeten keresztül találták meg az óhazába vezető utat. Poharat emeltünk szövetségünkre meg a régi és mostani vezetőink egészségére! Végül felkértük T. Szabó Katit és Kraftné V. Pátriáét, hogy próbálják újabb találkozóra összehívni öregcserkészeinket, megteremtve így közöttünk Magyarországon is az állandó kapcsolatot. Szívesen vállalták mindketten a feladatot. Most már lehet mulatni! Jönnek a zenészek, és kissé csodálkozva teljesítik kérésünket, hogy csak igazi népdalt játszanak, mert „mi csak népdalt énekelünk"! — Azért, Uram bocsáss, néha egy János bácsi a csatában" is becsúszott... Mivel minden jónak vége szakad egyszer, sajnos be kellett fejezni az estét is. Kraft Péter nagyvonalúan rendezte a számlát. „Bravo bravissimo"-t kapott tőlünk érte. A „Szellő zúg távol" szeretetkörével zártuk ezt a szép találkozót. Ny. J. Venezuela im.piüs végért; Aki a nehezebb megoldást vóbszt ott a Kálmán Géza 26 éves öregcserkész kerékpáron indult el Los Angelesből, hogy így tegye meg első részét egy hosszú útnak, amelynek végcélja; eljutni Magyarországra, és ott részt venni a kaliforniai magyar cserkészek által kezdeményezett vfzS tarán, a Rába folyón. A tervek szerint velük tartanak több amerikai és magyarországi csapat rovercserkészeí és fiatal vezetői is szép számban. A kerékpárút első szakaszának CleWandban volt vége. Ott laknak Kálmán Gém testvérünk szülei. Édesapja, Kálmán Szabolcs est. a nyugati oldal magyar református egyház lelkésze. Géz» tehát az első pihenőt a szülői ház falai közt, családi körben töltötte el. Ott gyűjtötte az erőt, csneiy tovább segítette New torkig,; aha! repülőre szállt, hogy Magyarországra utazzék.
