Magyar Cserkész, 1993 (45. évfolyam, 3-4. szám)
1993-03-01 / 3-4. szám
4. oldal Farkas Ferenc kétszer mentette meg a magyar cserkészetet. Először 1942-ben; Teleki Pál halála után —, német nyomásra — az államvezetés egy része a cserkészet megszüntetésére törekedett. Mint katona, szubordinált volt. Nehéz körülmények között vállalta a főcserkészséget. Karrierjáét veszélyeztetve, magasabb rangú katonai elöljáróival szemben bátran képviselte a cserkészet érdekeit. Másodszor 1946-ban; a már működő és központi iráryítást kereső csapatok kérésére — a Németo'szágot megszálló hatóságok tilalma ellenére — adta ki intézkedését cserkészetünk újjászervezésére. Ebben az évben hívta életre a Teleki Pál Magyar Cserkész Munkaközösséget, amiből két év múlva — az otthon még működő cserkészet feloszlása után — a Külföldi Magyar Cserkészszövetség alakult. Láttuk a hívőt, a katonát, a cserkészt. Most lássuk Farkas Ferencet az embert! Munkatársainak nem csak elöljárója, de barátja és tanácsadója is volt mindenkor. Délceg megjelenése, biztonságos fellépése sikert hozott minden munkájában. Katonái, ludovikásai, cserkészei egyaránt rajongva szerették, mert derűs lelkű, tiszta mosolyú ember volt. Különösen a vesztett háború után a szétszórtságban mutatkozott meg rendkívüli embersége. Számos feladatot vállalt, minden lehetőt megtett a külföldi magyarság szolgálatára. Nemcsak MAGYAR CSERKÉSZ szervezési kérdésekkel foglalkozott. Sokan keresték fel gondjaikkal, bajaikkal. Segített, ahol tehette. Nemcsak a hozzáfordulókkal törődött. Maga ment azok után, akikről tudta, hogy segítségre szorulnak Nyíró József „Zöld Csillag” c. regényében megemlékezik egy — a reménytelenség és nyomor gondjai alatt eszét vesztett — emberről és családjáról, akikről jótét lelkek gondoskodtak. A két jótét lélek Farkas Ferenc és felesége volt. Ifjú barátainak, cserkészvezetőknek számtalan komoly mélységű tanácsot adott. Egyik klasszikus fejtegetése a kártyáról, az italról, s a hiúságról szólt: „a kártyáról le lehet szokni, az italt abba lehet hagyni, csak hiúság ördögét nem lehet megfékezni. Akit az megfertőzött, sohasem lesz alkotó tagja a társadalomnak.” Jó ember — csupa szív — volt. Ebből adódott egyetlen gyengéje. Túlságosan jóhiszemű volt. Senkiről sem tételezett fel rosszat. Különösen segítette a fiatal vezetőket. Kevesen tudják, hogy a közjó érdekében — egy ideig fiatal cserkésztisztnek adott megbízást, hogy nemzetközi fórumok előtt mint „magyar főcserkész” szerepeljen. Az ő derűs egyéniségének köszönhetjük, hogy cserkészetünk ma is él és segít, hogy emberebb emberek, magyarabb magyarok lehessünk! Bodnár Gábor Farkas Ferenc Főcserkész a Gautingi Nemzeti Táborban (1950)
