Magyar Cserkész, 1993 (45. évfolyam, 3-4. szám)
1993-03-01 / 3-4. szám
MAGYAR CSERKESZ 3. oldal Kisbamaki Farkas Ferenc a harmadik magyar Főcserkész Rendkívüli ember volt. Élete példa mindannyiunk számára. Hitét minden körülmények között bátran megvallotta. Magatartása útmutatás volt egyháza minden tagjának. Egyik legnagyobb szolgálatát az 1938-as budapesti 34. Eucharisztikus Kongresszuson teljesítette, melynek főszervezője volt. Érdemei elismeréséül a pápa, a Pius-rend középkeresztjével tüntette ki. Harcolt mindkét világháborúban. Számos kitüntetés bizonyítja hősiességét. Az I. világháború valamennyi frontját megjárta. Kétszer sebesült. A huszas évek elején elvégezte a hadiakadémiát. A kimagasló tehetségű vezérkari tiszt — számos fontos beosztás után — a honvéd-tisztképzés élére került. A Ludovika Akadémia parancsnoka lett. Amikor a II. világháború eseményei komolyan fenyegették az ország épségét, a debreceni VI. hadtestet bízták rá. Ennek élén írta be nevét a hadtörténelembe a Tatár-hágó védelmével. A cserkészkedést közvetlenül az I. világháború után — 1919-ben — kezdte. Nem törekedett a felsőbb irányítás felé. Elsősorban a cserkészfiúval tartott közvetlen kapcsolatot. A legnehezebb munkaterületet választotta. Hosszú évek munkájával mintacsapattá fejlesztette a szombathelyi tanonccserkészek később országszerte neves csapatát, a 48-as Rákóczi-t. 1921 egyik szervezője, vezetője a Tapolcán megtartott, és az egész Dunántúlt átfogó cserkésztábornak. A cserkészetbe való bekapcsolódása nem epizód jellegű. Ahogy emelkedett katonai pályáján, úgy vállalt magasabb feladatokat a cserkészetben is. Amikor Budapestre került, a Szövetség központjában hasznosította tapasztalatait. 1928-tól, a Cserkészszövetség társelnöke és Teleki Pál bizalmas cserkész-tanácsadója lett. A gödöllői jamboree előtt és után, nemzetek közötti táborok és tanácskozások egész során képviselte a magyar cserkészetet. Teleki Pál tragikus halálát követően, a magyar cserkész-társadalom osztatlan örömére, az államfői kinevezés a magyar cserkészet élére szólította. 1942 Szent György napján tett főcserkészi fogadalmat. Egyéniségét a gödöllői Jamboree Újság így jellemzi: „A láthatatlan erőközpont a vezérkari főnök: Farkas Ferenc. Akit senki sem lát, mert nem mutatkozik; akiről a látogatók nem vesznek tudomást, mert nem reprezentál, nem jár vendégségbe, nem áll a fotografáló gép elé, nem nyilatkozik riportereknek, nem ül díszpáholyba, sehol sincs ott, de mégis mindenütt jelen van. Kora reggeltől késő estig ül az íróasztalnál, telefonkészülékek drótakadályai, térképek barikádjai, írógépek pergőtüze közt és dolgozik; mindenről tud, mindent intéz, eligazít, helyrehoz, megszervez — és közben nyel, uralkodik magán, nem sértődik és nem veszti el a fejét és nem fárad el —, tesz, mosolyog, szolgál. A legközelebbről láttam. Jólesik kimondanom, örüljön neki és tanuljon belőle minden cserkész: amit a vezérkari főnök művelt, az az ideális megtestesülése a cserkészlelkületnek. Munka, önfeláldozás, szerénység, szolgálat a legtökéletesebb formában.”Sík Sándor Baden-Powell a következő levelet intézte Farkas Ferenchez: „Mielőtt elhagynám Gödöllőt, fel kell ajánljam Önnek legszívélyesebb jókívánságaimat a jamboree teljes sikerét illetően. Teljesen értékelem azt az óriási munkát, amit ennek a nagy műnek előkészítésére szenteltek. A cserkészmozgalomnak olyan adóssága van Önnel szemben, amit sohasem fog tudni visszafizetni. Bizton remélem azonban, hogy saját megfeszített munkája olyan eredményt hozott, ami maga kielégítő jutalom sokkal inkább, mint az én. köszönő soraim. Mindazonáltal kell, hogy legszívélyesebben megköszönjem ezt Önnek. őszinte híve: Baden Powell”
