Magyar Cserkész, 1989 (40. évfolyam, 1-2. szám)
1989-01-01 / 1-2. szám
MAGYAR CSERKÉSZ 3. oldal A MAGYAR CSERKÉSZSZÖVETSÉG KÖZGYŰLÉSE (Garfield, USA- 1989. április 1-én.) „Mert akit egyszer meglehelt a Lélek, Annak mindegy — lom élet vagy halál: Az él és áll és énekel és alkot, Megyeien és Magyarországon, Hét világrészen és a másvilágon, Az Isten őtet úgy segélje. Ámen. (Sík Sándor) A garfieldi cserkészházban tartottuk idei közgyűlésünket. Szombaton reggel gyülekeztek a szövetség vezetői és a csapatok küldöttei, hogy meghallgassák a főtisztviselők jelentéseit, nekik a fölmentést munkájuk alapján megadják és megválasszák az új vezetőséget a számukra meghatározott időtartamra. A gyűlést ima és a Cserkészinduló eléneklése után dr. Némethy György szövetségi elnök nyitotta meg. Beszédében utalt eddigi munkánkra és a jövő feladataira. Negyven évvel ezelőtt két célt tűzött maga elé a külföldi magyar cserkészet: összefogni a menekülttáborok fiatalságát egy nemesebb szolgálatra és fönntartani a cserkészhagyományokat, amíg a cserkészet Magyarországon újra működhetik. Ez utóbbi cél elérése sokszor nagyon távolinak tűnt, de napjainkban olyan változásokat tapasztalunk Magyarországon, amelyek lehetővé tették a cserkészet felélesztését. Ehhez mi segédkezet nyújtunk egyrészt cserkészkönyvek elérhetővé tételével, másrészt új cserkészvezetők kiképzésének megkönnyítésével: a Sík Sándor cserkészparkban és az ausztriai Grazban tanulmányúton látunk vendégül jövendőbeli hazai cserkészvezetőket. Dr. Némethy elnök hangsúlyozta, hogy ezzel nem beavatkozni akarunk az otthoniak munkájába, hanem megmutatni nekik, hogyan cserkészkedünk mi. Nyugaton elvégzendő feladataink nem szűntek meg az elnök szerint. Külföldön felnövő fiataljaink nevelése továbbra is kötelességünk, az eddigi szellemben. Szükségünk lesz ezután is áldozatkész vezetőkre. „Bízom benne, hogy a következő évek is a cserkészet belső és külső erősödését hozzák” — fejezte be megnyitóját dr. Némethy György. Bodnár Gábor ügyvezető elnök következett. A világcserkészetről szólt először és arról a változásról, hogy a Világszövetség főtitkára, a magyar származású dr. Nagy László nyugalomba vonult. Húsz évig állt Baden-Powell kései utódaként a szervezet élén. Az üv. elnök ismertette a távozó főtitkár eredményekben gazdag pályafutását, aki most sem vonult teljesen vissza: a Nemzetközi Vöröskeresztnél vállalt embertársainkat továbbra is szolgáló feladatot. „Büszkék vagyunk dr. Nagy Lászlóra, a magyar cserkészre” — jelentette ki Bodnár Gábor. Ezután epizódokat említett a világszervezet munkájából, majd a magyarországi helyzet vázolására tért át. Novemberben Szegeden, fél évszázad után, magyar cserkészkiállítás nyílt és ebből az alkalomból ott tudományos cserkész-szimpoziumot is tartottak. Két előadó volt külföldről, dr. Nagy László Géniből és Bodnár Gábor. A jelenben folyó, kétségtelenül nagy változások otthon új egyesületi törvényt is hoztak, mely szerint a cserkészet is újjá szerveződött. Az új alakulatok közül három vált ismertté. Legéleterősebbnek a valláserkölcsi alapokhoz ragaszkodó Magyar Cserkészszövetség mutatkozik. Februárban megtartotta közgyűlését, ahol elnökké dr. Surján László orvosprofesszort választották. Elfogadták alapszabályaikat, jelvényük a Szentkoronával ékesített cserkészliliom, mint a mienk. Az 1948-ban megszüntetett, régi Magyar Cserkészszövetség jogutódának tekintik magukat. Egy' másik szervezkedés a Magyar Cserkészcsapatok Szövetsége, amelynek programja „többarcú cserkészet” létrehozását jelölte meg céljának. Ök nem vállalják egyértelműen az Isten-haza-embertárs szolgálatának határozott elfogadását. Elnökük Kristó Nagy István. Van még egy ún. Magyar-Lengyel Cserkészszövetség is, amely programját a szocializmus alapján próbálja megvalósítani. A magyar sajtó hangja változatos. A cserkészet támogatásától és dicséretétől az erős kritikáig minden megtalálható írásaiban. Az egyházak egységesen a valláserkölcsi alapon nyugvó Magyar Cserkészszövetség mellett álltak ki, alkalmasnak tartva az ifjúság nevelésére. Bodnár Gábor is megemlítette, mint korábban dr. Némethy György, hogy kétféle segítséget ígértünk a hazai cserkészetnek: cserkészkönyvek nyomtatását és útmutatást jövendő fiatal vezetőiknek. Az ügyvezető elnök ezután a mi szövetségünk ügyeit ismertette. Említette az Erdélyért folyó akcióba való bekapcsolódást, a csapatok tevékenységét, mely több friss ötletet teremtett. Vázolta magyar iskoláink helyzetét. A nyelvtudás színvonaláról megállapította, hogy ahol több új bevándorló család telepedett le, gyerekeik pedig cserkészetbe járnak, ott a régi cserkészek nyelvkészsége fejlődik. (A csapatok munkájával külön cikkben foglalkozunk.) Felsorolta jubiláló csapatainkat. Közülük legrégibbek — 35 évesek! — a 7. sz. Erős Gusztáv, a 15. sz. Pannónia Sacra, a 23. sz. Szent László, a 37. sz. Szent Margit és a 38. sz. Rozgonyi Cicelle csapatok. Megemlékezett az utóbbi két évben elhunyt
