Magyar Cserkész, 1984 (35. évfolyam, 1-4. szám)
1984-01-01 / 1-4. szám
4. oldal MAGYAR CSERKÉSZ Az első nem új, állandóan megújuló. A világ fiatalsága megismerheti távoli földekről jött kortársait, megtanulhatja, hogy mindenkivel lehet egyiitt élni, csak szeretet kell hozzá. A másik tanulság — Hillcourt szerint —, hogy még mindig a cserkészet a legnagyszerűbb sport az ifjúság számára. A kanadai tervezők, a sokrétű program összeállítói bebizonyították, hogy a fiatalok minden tevékenységet elfogadnak a cserkészeten belül, ha nemes versenyben erejüket, ügyességüket kipróbálhatják. Legutóbbi számunkban közöltük, hogy a magyar cserkészek a jamboree közelében táboroztak, és vendégekként meg is látogatták. Reméljük mindnyájan, hogy egy igazán szép napon mi is újra résztvevői lehetünk egy világjamboreenak. Willi am Hillcourt, az amerikai cserkészet legendás hírű Greenbar Bill-je Fillmore-ban 1983 nyarán a Gödöllői Jamboree ötvenedik évfordulóján. Jobboldalán Chászár Ede a Magyar Cserkészszövetség külügyi vezetője, baloldalán Dr. Mattyasovszy Zsolnay Miklós örökös tiszteletbeli elnök. Mögöttük Fischer Viktor és Rauch Károly cscst-ek. * Észt Világ jamboree 1984. június 30-tól július 8-ig tartották az észt fiú- és leánycserkész jamboreet a Huntsville (Kanada) melletti „Kotkajarve”-nak nevezett észt cserkészparkban. Az észt cserkészek összekötötték táborukat a Torontóban egy héttel később tartandó észt világtalálkozóval. Az „Esto 84” óriási sikerrel zajlott le. Érdekes volt általában megfigyelni, hogy kis létszámuk ellenére, mennyire erősek és politikailag milyen jól szervezettek az észtek. Belvárosi felvonulásukon 20,000 észt vett részt. A világjamboreen 700 észt lány és fiú cserkész jelent meg a világ minden tájáról. Nagy részük Kanadából és Svédországból jött. A kék-fekete-fehér észt zászló százéves évfordulóját ünnepelték a cserkészek. Minden jelvényükön, címerükön és nyakkendőjükön rajta volt az „Eesti Lipp” (észt zászló) jelszava. Háromszemélyes magyar cserkészdelegáció (Zubrits Árpád, Csermely Péter és Zubrits Árpádné) látogatta meg az észt cserkésztábort. Sok kedves emlékkel hagytuk el észt cserkésztestvéreinket. Észrevételeink közé tartozik az, hogy sok szabadidőt és ismerkedő időt adtak a leány és fiú cserkészeknek. A legidősebb „rover” korosztály — a 15-21 évesek, fiúk-lányok — egy területen táboroznak. Minden program közös. Végiglátogattuk ezt az altábort. Fiatal házas cserkészvezetők irányították a programdús tábort. Sok, életre szóló barátság és későbbi házasság is alakul ebből. Nagyon érdekes volt az észt tábori konyhát meglátogatni. Tiszta, fedél alatti padoknál és asztaloknál étkeztek a cserkészek. Minden evőeszköz, pohár és tányér műanyagból készült. Továbbá, friss tej volt kancsókban minden asztalon és gyümölcsből mindig volt repeta. Öt gödöllői emlékfokossal ajándékoztuk meg az észt cserkészvezetőket: Hilja Kuutma (leánycs. vezetőtiszt), Endel Reinpold (fiúcs. vezetőtiszt), Egbert Runga (táborparancsnok), AnnelMai Kaunismaa (kanadai les. vezetőtiszt), Jaan Lepp (programtörzs). Leo Puurits észt cserkésztiszt fogadott bennünket és vezetett végig a táborokon. Viszonzásul, vendéglátóink megajándékoztak bennünket külön-külön a következő tárgyakkal: egy „Eesti Lipp” nyakkendő, egy szokásos jubileumi cserkészing-jelvény, és majdnem egyforma gomb, amely civil ruhára feltűzhető és végül egy tipikus észt (ukránoknál is szokásos) vert tábori érem, amely a derékszíjra vagy sétabotra való. Jó munkát! Zubrits Árpád
