Magyar Cserkész, 1984 (35. évfolyam, 1-4. szám)

1984-01-01 / 1-4. szám

MAGYAR CSERKÉSZ

5. oldal

Vidám, és elázott tábori híradó

Mottó: Esik eső, sejehaj mezei virágra .. .

1984. augusztus 9-én 23 cserkésztiszt jelölt gyűlt össze két kontinensről a Fillmore-i Sík Sándor Cserkészparkban, hogy ismereteiket a magyar cserkészet javára gazdagítsák.

Első naptól kezdve mindhárom őrsben jó szellem alakult ki:

1. a kuvaszok, akik idősebb bölcs atyánkfiáit képviselték,

2. a komondorok még erősen serdülő korban lévő huszonéves vezetőink — saját belátó önkritikájuk szerint, ezek mind fiúk, és végül

3. a rozmaringok, vidám és meggondolt virágszálak! (Ebben az őrsben voltam én is.)

A cserkésztiszti táborok hangulatát legjobban a tábori indulók tudják visszaadni. Idézek hát néhány szakaszt az őrsök indulóiból.

A kuvasz őrs indulója, „A jó lovas katonának” dallamára:

Mi vagyunk a kuvaszok ám,

A fillmóri táborban,

Minden reggel menetelünk A cuppogó sárban, refrain: Hej, élet, be’ gyöngyélet,

Ennél szebb sem lehet,

Csak az jöjjön cserkésztisztnek,

Aki ülni szeret.

Parancsnoki kaját eszünk,

Főleg, hogyha kész is,

Esőben is játszadozunk Végkimerülésig. Refr.: Hej,...

Napostisztünk a ketrecben Robbanásra ugrik,

Kuvaszok a sátra előtt

Nagy vidáman nézik. Refr.: Hej,... stb.

Az indulóból kiderül, hogy emezen őrs tagjai valóban roskadoznak a bölcsességtől! Semmi sem elégíti ki őket, még a játék sem, miután súlypontjukat kibírhatatlanul megterhelték. S valóban idősebb atyánkfiái felülmúlhatatlan bölcsességére és felnőtt meggondoltságára jellemző az is, hogy tőlük eredt napostisztünk, Petrusz megtréfálása (kora reggeli robbantatások és ehhez hasonló szórakoztató dolgok. ..).

Térjünk fiatal atyánkfiáihoz, a kamasz komondor őrshöz. Indulójukat a „Hull a szilva a fáról” népdal dallamára lehet énekelni:

1. Komondor őrs a nevünk,

Tiszti vékán szenvedünk, ref.: Sej, haj, mit vétettünk,

Hogy ezt érdemeltük.

A tiszti tábor résztvevői — 1984