Magyar Cserkész, 1984 (35. évfolyam, 1-4. szám)
1984-01-01 / 1-4. szám
MAGYAR CSERKÉSZ 3. oldal Beszámoló a XV. Világjamboreeről Mint ismeretes, a Cserkész Világszövetség szabályai szerint csak azok a cserkészszövetségek lehetnek tagok, amelyek honi talajon működnek. így a mi magyar szövetségünk (hasonlóan más menekült cserkészetekhez, mint pl. az esztek, lettek, litvánok, lengyelek, stb.) nem kaphatott meghívót, és csak mint látogatók mehettek be cserkészeink a táborba. Ezt azonban megtették, és igen kedvesen fogadták őket. Természetes, hogy mindent nem láthattak, ezért nem is adhatnak teljes beszámolót. Kezünkben van azonban egy nagyon szép beszámoló, melyet William Hillcourt, az Amerikai Cserkészszövetség világszerte ismert, híres “Green Bar Bill”-je írt a Scouting című cserkészlapnak. Híradásunkat most az ő nyomán közöljük a Magyar Cserkészben. Kanadának Alberta nevű tartományában, Kananaskis területén, Calgary várostól nyugatra kb. 70 km-nyire volt a tábor. Ez alkalommal a jelszó „A szellem tovább él!” volt. Hillcourt szerint a cserkészszellemet lehetett is érezni az egész idő alatt. A tábor 1983. július 6-án nyílt meg, és az ünnepségen 101 országból 13 600 cserkész vonult fel. A cikkíró azon elmélkedik, hogy mennyi új országnév szerepelt a felvonuló cserkészek egyes csoportjai előtt, mert az úgynevezett „harmadik világban” az utolsó néhány évtized során sok, azelőtt idegen hatalom alatt élő nép nyerte el önálló államiságát. Dr. Zsolnay Miklós koreai cserkészekkel Calgariban Majd szóról szóra ezt írta: „És aztán hiába figyeltem olyan országok nevére, amelyek résztvevői voltak korábbi jamboreeknak: Csehszlovákia, Észtország, Magyarország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Jugoszlávia. Egykor ezeknek mindannyiuknak megvolt az erős cserkészetük. Most valamenynyiüket elnyelte a vasfüggöny, de menekült cserkészeik tovább viszik az elmúlt idők cserkészetének szellemét.” Ezután William Hillcourt a tábor egyes jellegzetességeit és a programot veszi sorra. Hallottátok-e már, magyar cserkészek, hogy az 1938-as jamboreen — először a világcserkészet történetében! — a 13 564 résztvevő között 984 leánycserkész is volt? Telist a világcserkészet követni kezdi a „hontalan” cserkészetek példáját! Mint minden jamboreenak, ennek is gerince volt: új barátok szerzése. Ehhez sikeresen újították fel az 1963-as görögországi jamboree jól bevált játékát, a „Wilde Game”-et. Ez lett a tábor legmeglepőbb sikere. Minden altáborban — írja Hillcourt — minden cserkész kapott egy kartonlapot, amelyen egy betű volt. Az volt a cél, hogy úgy szedjenek össze egy tizenegy fős fiú-lány csoportot, hogy a FRIEND-AMIS szavakat tegyék ki. Vasárnap reggel 10 órakor kezdődött a játék, és a tábor azonnal nyüzsgő hangyabollyá vált, megkezdődött a szóvadászat, hogy az összeállt csoportok találkozzanak a többiekkel a nagy arénában. Ott megkezdődött a nevek, címek írása; ígéretek hangzottak el, hogy sokáig kapcsolatban maradnak egymással hazatérésük után is. Sok olyan új ügyességet is elsajátíthatott, aki akart, mint gerendák fűrészelése és hengerítése, aranymosás, és hasonló „vadnyugati” dolog és sport. A legtöbb erőt, ügyességet és bátorságot a Kananaskis folyón való tutajozás kívánta meg, ott a helyszínen, a résztvevők által összeállított tutajokon. Volt persze emléktárgy-vásárlás, „csencsölés”, levélírás, ahogy ez már lenni szokott ilyenkor. Külön altábora volt a mozgásukban korlátozott vagy magukban mozgásképtelen cserkészeknek, akikről az egész tábor igazi cserkészszeretettel gondoskodott. Az étkezés terén bevezetett újítás volt, hogy nem kellett már vizes fával bajlódni a tűzgyújtáshoz: gázkályhákat használtak! (Mit gondoltok erről, magyar cserkészek?) És a tanulság?
