Magyar Cserkész, 1984 (35. évfolyam, 1-4. szám)
1984-01-01 / 1-4. szám
MAGYAR CSERKÉSZ 17. oldal MIÉRT ÉPPEN „JAMBOREE"? Baden-Powell 1920-ban ki akarta próbálni, hogy a .„cserkészmódszer” valóban világmozgalommá fejlődött-e. Világtalálkozót szándékozott összehívni, amelyet „jamboree”-nak nevezett volna. — Csak nem akarja éppen ezt a szót használni egy cserkésztalálkozóra? — kérdezte nyomatékosán egy barátja. — Miért ne? — csodálkozott B. P. — Ellenőrizte a szót egy értelmező szótárban? — tudakolta a barátja. Nem ellenőrizte. De most megtette, és ezt olvasta: JAMBOREE. Lovas bemutató, ahol a lovak felágaskodva forognak (jelentése körhinta is); lármás muri ivással (szleng). Egy másik magyarázat még világosabb volt: „... részeg civódás...” Nem valami méltóságteljes szó! „De ön minek hívná?” B. P. barátjának nem volt javaslata. így aztán a találkozóból jamboree lett, az maradt azóta is. Az angol értelmező szótárok pedig a szó magyarázatához még hozzáfűzték a következőt: „cserkészek nemzeti vagy nemzetközi találkozója, táborozással.” (William Hillcourt nyomán) TUDTAD-E, HOGY. . . Hideg edőben, szabadban való tevékenységnél, a nedvesség okozza a legtöbb bajt. Igyekezz szárazon maradni vagy viselj gyapjú felsőruhát és gyapotból való alsóneműt. Izzadságtól, nagy esőtől, vagy olvadó hótól átjárt ruházat gyorsabban vezet a test melegének elvesztéséhez, mint a száraz holmi. Ezzel szemben a nedves gyapjú jobban megőrzi szigetelő képességét, alatta a gyapot kényelmet biztosít, és hatásosabban itatja fel a nedvességet, mint a műanyag alsóruha. A zuhanyt 1850-ben találták fel, a telefont pedig 1875-ben. Ha 1850-ben éltünk volna, huszonöt éven át tudtunk volna zuhanyozni anélkül, hogy közben a telefonunk egyszer is megszólalt volna. Egy kiscserkész meséli a barátjának: „A nővéremnek most született kisbabája, de még nem mondták, hogy fiú-e vagy lány. Úgy, hogy nem tudom, nagybácsi vagyok-e vagy nagynéni.” Kisfiú egy áruházban, a talált tárgyak osztályán: „Nem tetszettek látni egy mamát egy kisfiú nélkül, aki éppen úgy nézett ki, mint én?” OLD SHATTERHAND VALÓJÁBAN MAGYAR VOLT Idegenek sokszor elnézően mosolyognak, amikor mi magyarok egy-egy nagy emberben Magyarországon kívül felfedezzük a magyart. Pedig — hála Istennek — sokszor igazunk van. Néha még regényhősök esetében is. A német sajtóban nemrégiben jelent meg egy rövid híradás arról, hogy egy magyar világjáró volt May Károly „modelje” Old Shatterhand alakjához. Az idősebb nemzedék még jól emlékszik, hogy mit jelent a fenti két név. Kari May német nyelven írt kalandos (ifjúsági) regényeket a múlt században. A világ legvadabb tájairól írt nagy elhihető erővel, pedig azokon a helyeken sohasem járt. Magyarra fordított könyvei címlapján neve rendszerint May Károlyként szerepelt. Sokat közölt az amerikai indiánokról és a köztük élő kevés fehér emberről. A fehérek közül legkedveltebb alakját Old Shatterhandnak nevezte el. Eddig talán senki sem tudta, hogy honnét vette May ezt a regényalakot. Német kutatók most leveleket találtak May Károly hagyatékában, amelyek tanúsítják, hogy az író levelezést folytatott Xántus Jánossal, a híres magyar világjáróval. Egyik levelében engedélyét kérte, hogy regényalakot formálhasson róla, és kalandjait, tapasztalatait írásaiban fölhasználhassa. Xántus János 1825-ben született, magyar jogtudós fiaként és 1894-ben halt meg. Világutazó és természettudós volt. Vándorlásai során eljutott Mexikóba, majd az USA-ba, ahol a kormány megbízásából Kansas állam kultúrmérnöke volt, és mellesleg indián-kutatással foglalkozott. Az indiánokról írt munkái németül is megjelentek, ezekre figyelt föl a nála 17 évvel fiatalabb May. Xántus legnagyobb alkotásai közé tartozik, hogy — nagyrészt saját gyűjteményéből — megalapította Budapesten a Néprajzi Múzeumot, és neki köszönhető az Állatkert létrehozása is. Cserkészek, olvassátok May Károly műveit, amelyeket minden művelt nép nyelvére lefordítottak, és minden jó könyvtárban megtalálhatók. Igazi szép, cserkészeknek való könyvek. Ha egy vitában azt akarod, hogy a tied legyen az utolsó szó, mondd: „Bocsánatot kérek.”
