Magyar Cserkész, 1981 (32. évfolyam, 1-4. szám)
1981-03-01 / 3-4. szám
Rövid életrajz Kölley Gyurka bá’-ról huszonötéves papi jubileuma alkalmából Gyurka bá’ az első világháború végén született. Édesapja, mint fiatal főhadnagy, akkor érkezett meg a harctérről. Mint fiatal, érettségizett diákot hívták be katonának s végig harcolta az egész világháborút. Volt az olasz, orosz fronton és számos magas kitüntetéssel érkezett haza. Idehaza akkor dúlt az ellenforradalom. Gyurka bá’ Édesapja azonnal csatlakozott a fiatal tisztekhez, Ludovikásokhoz s a Gellérthegyi ellenforradalmi csoport egyik vezetője lett. Amikor a vörösök a Citadellát elfoglalták, a fiatal tiszteket is elfogták. Akit élve elfogtak, azokat halálra ítélték s az Országház pincéjébe zárták őket. Gyurka bá’ Édesapját a kivégzés előtt tíz perccel szabadította ki Romanelli olasz ezredes . . . Ebben a nehéz időben született Gyurka bá’ egy gellérthegyi villában, a Dezső utcában. Élete olyan volt mint abban az időben minden diáké. A Czakó utca ellemi iskolába járt s ott lett farkaskölyök, kiscserkész. Egy kiránduláson tüdőgyúlladást kapott s a halálos ágyánál, mikor az orvosok már lemondtak róla, utolsó kéréseként avatták fel, parancsnoka és pár cserkésztársa jelenlétében. Pár napra rá, sok orvosi próbálkozás után, hirtelen jobban lett s meggyógyult! Gimnáziumba a bencés gimnáziumba került, ahol ugyancsak buzgó cserkész volt. Később, mivel Budán éltek átkerült a budai ciszterci egyházközség cserkészcsapatába. Itt lett őrsvezető, a híres „Rigó őrsnek” volt évekig kitűnő őrsvezetője. Később farkaskölyök vezetőnek nevezték ki, mert szükség volt rá. Mindig nagy szeretetnek örvendett a farkaskölyök, kiscserkészek között, később a fiatal cserkészvezetők között is, vidám, segítőkész természete miatt. Korán bekerült a hárshegyi őrsvezetők körébe (Hökk) melynek kitűnő tagja lett, sok őrsvezetői táborban volt kiképző. A segédtiszti tábor elvégzése után a csapatmunka mellett a központi vezetőképző táborokban vett részt, szinte állandó tanyája lett a hárshegyi cserkészpark. Itt végezte el, egész fiatalon a tiszti tábort is. A Szövetség akkori „nagyjai” Koszter atya, Éry Emil bá’, Deméndy Miklós, Major Dezső nagyon szerették. 1942-ben egy Szabadság téri felvonuláson, ahol a budai farkaskölyök falkákat vezette, figyelt fel rá kisbarnaki Farkas Ferenc főcserkész úr. A következő év tavaszán nevezte ki országos kiscserkész előadóvá. Az akkori idők legfiatalabb központi vezetője lett Gyurka bá’. A Kormányzó úr Édesapja vitézi tettei alapján avatta fel Székesfehérváron, 1941. augusztus 20-án vitézzé. A második világháború alatt Gyurka bá’, mint papnövendék a budapesti központi szemináriumba került, mint Székesfehérvár püspökének, Shvoy Lajos püspök atyának papnövendéke. A háború befejezése után a Magyar Cserkész Szövetség 1945. november 11 -i közgyűlésén országos kiscserkész vezetőtisztté, a kiscserkészek országos kapitányává választotta, ezt a tisztséget viselte 1946. június 10-ig, mely napon éjjel a magyar titkosrendőrség elhurcolta. A titkosrendőrség 1946. augusztus 10-én éjjel titokban kiadta a Szovjetuniónak. Gyurka bá’ 8 esztendőt töltött el a Szovjetunió koncentrációs táboraiban, a messzi északon, Finnkaréliában, az Onega tó mentén. Szinte csodával határos módon élte túl a fogság szenvedéseit (nagyon sok társa ott halt meg) és került 1954. februárjában közkegyelem folytán haza. 1956-ban sok nehézség után sikerült Shvoy püspök atyának papszentelését kieszközölnie. Felszentelése után, 1956. augusztusában került Dunabogdányba, a Dunakanyar egyik festői helyére, hitoktatónak. Az állami szervek nehezen egyeztek bele kinevezésébe. Dunabogdányban mint hitoktató kezdte működését. Közben, 1956. október 23-án, azonnal visszament Budapestre és résztvett a magyar cserkészet újjászervezésében. Boldog napok voltak ezek Gyurka bá’ életében. Egy hetet, szinte éjjelnappal a Nagy Sándor utcai cserkészházban töltött szervezvén az új Cserkész Szövetséget sok lelkes cserkészvezetővel együtt. Az 1956-os forradalom gyászos leverése után visszatért ismét Dunabogdányba. Innen a helyi hitoktatáson kívül, résztvett a budapesti csoportmunka szervezésében, mely abban az időben kitűnően megszervezett munka volt a fiatalok körében. A heti gyűléseken kívül, kirándulásokat, táborokat tartottak, sőt cserkészeket is avattak. Gyurka bá’ maga számos nyári mozgótábort vezetett a Pilisben, Bakonyban, Sátoroshegyekben, mely táboroknak vezetése és szervezése nem kis veszéllyel járt abban az időben. Közben a dunabogdányi gyerekek, fiatalok nagyon megszerették. A hitoktatásra járók száma elérte a 85%-ot, amely miatt a párt szervek állandó tüzében állt Gyurka bá’. így ment ez 1961. február 6-ig, mely éjszaka az egész ország területén tartott „Országos begyűjtés” alkalmával, számos paptársával, ifjúsági vezetővel együtt letartóztatták, és elhurcolták. 1961. szeptemberében, zárt tárgyaláson ítélték el társaival együtt. A börtön büntetést Márianosztrán, a Gyűjtőben, Markóban, Tökölön s végül Sátoraljaújhelyen töltötte. 1963. március 23-án Kenedy amerikai elnök nyomására, az ifjúsági perekben elítéltek váratlan amnesztitát kaptak s mind egy napon kiszabadultak. Gyurka bá’ Dunabogdányba került vissza, ahol hosszú ideig rendőri felügyelet alatt élt. Később, újra megengedték, hogy nyilvánosan misézhessen s végül 1967-ben, hogy ismét helyben hitoktatni tudjon. Mivel állandó megfigyelés alatt élt már ebben az időben, a helyi hitoktatáson kívül nem végezhetett semmit. Belátván a helyzet tarthatatlan voltát, 1966-tól kezdve kérte az útlevél megadását külföldre. Végül 1969. június 10-én elhagyta az országot, ahová azóta sem tért vissza. Gyurka bá’ eltávozását odahaza sokan megsiratták s emlékét ma is őrzik. * Folytatása a 8. oldalon 2
