Magyar Cserkész, 1981 (32. évfolyam, 1-4. szám)
1981-03-01 / 3-4. szám
ÉSZAK AMERIKA A MAGYAR CSERKÉSZ SZÖVETSÉG KÖZGYŰLÉSE Hagyományaihoz híven, húsvét utáni szombaton — ez évben, április 25-én, — tartotta a Magyar Cserkész Szövetség kétévenként esedékes közgyűlését. A tanácskozásokra a hivatalosak és a vendégek az USA egyik legnagyobb magyar központja — New Brunswick, N.J. — cserkészotthonában — a Teleki Pál Cserkészházban — ültek össze. A közgyűlés program szerint, nyugodt, ünnepélyes légkörben folyt le. A kiküldöttek mindenről határoztak, ami a tárgysorozaton szerepelt. Dr. Némethy György egyetemi tanár, a Cs. Szövetség elnöke, megnyitó beszédében a cserkésznevelés céljait és eszközeit boncolta. „Teljes embert akarunk nevelni — mondotta. — Legelső a lelki nevelés, ajellem formálása.” Megállapította az elnök, hogy mai társadalmunkban ezen a téren legelhagyottabbak a fiatalok. Úgy érzik, távol estek minden közösségtől és magukra maradtak. A cserkészet azonban befogadja a magányos fiatalt, hogy őrsében, csapatában minden gyermek természetes közösséget kapjon. A fiatalból később vezető lesz, aki továbbadja élményeit az utána felnövőknek. Mindehhez az alap a szeretet, megértés, bizalom. A szónok a természet emberformáló erejére is rámutatott. „Nem hiába volt a természetjárás minden időben a cserkészet alappillére” — hangsúlyozta. És hiába változik környezetünk, a természet közelsége mindenkor központi élményünk marad. Ez próbarendszerünkben is visszatükröződik, sőt a legújabb áramlatokat is magába olvasztja, mert pl. bőven foglalkozunk a környezetvédelem módjaival is. Cserkészetünk magyarságismereti anyagáról és módszeréről beszélve hangsúlyozta, hogy bár átfogó, de alkalmazkodik a cserkész életkorához. A kisebbek a népi kultúrában nevelődnek, mert az mindig tisztán magyar, szép és romantikus. Megfogja a gyermek képzeletét. Később a magyar nemzeti kultúra minden ágával foglalkozunk, mélyítve a népit, majd hozzáadva irodalmunk, művészetünk időtálló értékeit. Majd így folytatta: „Az alapok megszilárdítása után, a fiatal felnőtteknél fogunk hozzá a Corvina-programmal a teljes magyar kultúra ismertetéséhez.” Teljes magyar műveltséget akarunk adni, olyan alapot, amely egész életre szól. Állandó erőforrás, belső táplálék, feltöltődés — és védelem a rossz befolyások ellen. Majd így fejezte be mondanivalóját Dr. Némethy György: „Ä sok szempont . . . nem külön-külön ad teljes képet, hanem csak együtt . . . Egyensúlyban kell tartsa a különféle feladatokat. így teszi teljessé a cserkésznevelést.” A következő jelentést Bodnár Gábor ügyvezető elnök tette. Színes körképet adott a világcserkészetről, benne a magyar cserkészet helyzetéről, az egyes cserkész viszonyáról társaihoz, családjához és a nagyobb közösségekhez. Beszámolóját azzal kezdte Bodnár Gábor, hogy párhuzamot vont a genfi világközpontba tömörült száznál több szövetség és a magyar cserkészet munkája között. A cserkészeszme rugalmas, tud alkalmazkodni és új utakat keresni, de mindenfelé népét szolgálja. Nekünk nem kell sivatagot szelídítenünk, utakat építenünk, vagy jóvizű kutakat ásnunk, mint más országok cserkészeinek, de új feladatunk — a teljes cserkészprogram mellett, — hogy külföldön magyarul is tanítjuk a fiatalságot. Valamikor otthon ezt a feladatot az iskola végezte. Mai magyar hátterünk lényegesen más, mint akár húsz évvel ezelőtt volt. Akkor még mindenütt élt az Isten, Haza, Embertárs hármas eszménye. Ma a tömegemerek világában, a szülők jórésze nem képes arra, hogy eszményt adjon gyermekeinek, részben mert már maga is ideálok nélkül nőtt fel, részben mert nem ér rá, a pénzszerzés tölti ki idejét. „Elfelejtették, hogy gyermekeik a jólétnél, kényelemnél és minden másnál jobban igénylik szüleik törődő szeretetét és a fegyelmet. A fiatalok alapvetőleg jók és tiszták. A baj legtöbbször az, hogy szüleiktől — pénzen kívül — semmit sem kapnak. Kérdéseik válasz nélkül maradnak. Problémáikat kábítószerrel, alkohollal, vagy a szülői ház elhagyásával oldják meg.” Az előadó emlékeztette a cserkészvezetőket, de elsősorban a szülőket, hogy ne mondjanak le autoritásukról, merjenek határozottak lenni. Fegyelem nélkül anarchiába, romlásba viszik gyermekeiket! „Elodázhatatlan feladatunk, hogy gyermekeinknek lelki és erkölcsi támogatást adjunk” — figyelmeztetett újra Bodnár Gábor. A fiatal szülőket is tanítanunk kell, különösen azokat, akik újabban kerültek a nyugati országokba, mert a cserkészetről legtöbben semmit sem tudnak. Legtöbbjük alig kapott vallásos nevelést, gyermekeik, akik közénk kerülnek, még a Miatyánkot sem tudják, nekünk kell azt is megtanítani! Ez munkatöbblet, de vállalnunk kell. Nem szállhatunk le a színvonallal sem, akármenynyire szeretnék is egyes pedagógusaink, akik „aklimatizálódtak” a nyugati kényelmes felfogás szerint és soknak tartják tananyagunkat. „Mottónk továbbra is az, hogy a cserkészet elit-mozgalom. Szeretnénk megtartani annak a jövőben is!” — emlékeztetett az előadó, és hozzátette: „Aki nem kapott felső fokon magyar nevelést, magyar kultúrát, abból aligha lesz magyar.” Ezután néhány mondattal jellemezte cserkészetünk egyes ágazatait és megjelölte gyakorlati feladatukat. Amint mondotta, a jövő azon múlik, megmarad-e olyan kiválónak kiscserkészetünk, amilyen ma. Utánuk legnívósabb talán a leánycserkészet, legtöbb városban ez a fejlődés motorja, bár a fiúk is derekas munkát végeznek. A zöldnyakkendős korcsoportban ügyelni kell a fiúk érdeklődésének sokrétűségére és ehhez mérten sokrétű programot kell adnunk. Hosszabban beszélt Bodnár Gábor az utóbbi években feléledő öregcserkészetről Ők a tizennyolc éven felüliek, akik nem 3
