Magyar Cserkész, 1978 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1978-05-01 / 5-8. szám
LÉGI FELDERÍTÉS VÍZI-TÁBORHOZ Reggel 5 órakor találkozott a „Körösi Csorna Sándor” cserkészcsapat „vízicserkész” részlegének felderítő csoportja a cserkészotthon előtt, ahonnan perceken belül indultak a pilótával a Bankstown-i repülőtérre. Míg ő elintézte a hivatalos iratokat az irányító közegekkel, a „felderítők” előkészítették az egymotoros kis „Cessna” gépet az indulásra: eloldották a rögzítő köteleket, melyek a cövekekhez horgonyozták, becsomagolták a könnyű felszerelést (fejenként egy hálózsákot, a fényképező- és filmezőgépet, a hangfelvevő készüléket és térképeket). A gép maximum teherbírása ugyanis 750 font, ami a négy személy testsúlyán felül (725 font) nem hagyott helyet sok felszerelésre. A napfelkelte adta a jelt az indulásra, s röviddel utána az irányítótoronyból megjött rádión az engedély; felberregett a motor, és rövidesen elmaradt alattunk a biztos talaj. Mindhárom felderítő először repült kis gépen, s érdekes volt közelről (1000-1500 láb magasságból) nézni a változó tájat, s rohamosan közeledni a Kék-hegyek felé. Ezek közelében viharfelhők alatt himbálta a szél a gépet, sőt az eső is verte az ablakokat, és a reggeli tükörtojás már-már kezdett életjelt adni magáról, azonban lassan magunk mögött hagyutk a hegyeket, és sokkal barátságosabb légkör fogadott a túloldalon. A hátsó ülés „személyzetét” el is nyomta a „buzgóság”, és csak Dubbo repülőtere felett volt ébresztő, ahol fel kellett tölteni a benzintankokat, melyek a gép szárnyában vannak két oldalt. Irányunk Bourke városa volt. Közelében végre megpillantottuk célunkat, a Darling folyót, nagy megkönnyebüléssel, mivel rossz nyelvek ellenére nemcsak egy sáros pocsolyák sorozata, hanem bő vízzel igazolja a folyó elnevezést. A repülőtér teljesen kihalt a déli hőségben, s fél óráig tart míg telefonon sikerül kicsalni valakit a városból, kezelésbe venni a benzinpumpát. Kiengesztelésül a lassúságért, azután bevitt az illető kocsival a városba, majd eltűnt, valószínű folytatni a délutáni „szieszaz évszakban. Kivételt képez a meder két széle, eukaliptusz fákkal, s ezek hűségesen követik végig útján a világ leglassúbb és Ausztrália leghosszabb folyóját, melyet a tát”. Legalább is a város kihalt csendje erre következtetett. Nyitvalévő üzlet a város két kocsmája lévén, egyikben megebédeltünk, majd átsétáltunk a rendőrségre. Itt az ügyeletesnek sikerült előkeríteni Roy Cunningham-ot, a környék rendőrfőnökét, akit érkezésünkről előre értesítettünk. Szenvedélyes repülő, és maga is cserkész lévén, készségesen • segített tanácsokkal úgy a felderítés, mint a túra szervezésében. Megnyugtatott, hogy amiben csak tud, továbbra is rendelkezésünkre áll. Egy órás beszélgetés és a térképek tanulmányozása után elbúcsúztunk, és naivan átsétáltunk a taxiállomásra. Többszörös telefonhívás és fél óra várakozás után végre sikerült fuvart szerezni a repülőtérre. Bourke-től a következő „nagyvárosig” Wilcannia-ig alacsonyan repülve követjük a folyót. Már nem a szó szoros értelmében, mert a kanyarokat lehetetlen lenne követni. Sűrűn készítünk feljegyzéseket a hangszalagon, és érdekesebb részeket filmre is veszünk. A folyó lusta kígyóként kanyarog a végeláthatatlan síkságon, melyet a tropikus félsivatagi bozót takar ebben benszülöttek „nagy ronda folyósnak neveztek el. A két-három hónappal ezelőtti árvíz nyomai bőven láthatók, sok a holtkanyar, melyet elhagyott maga mellett a folyó mindkét oldalon. Ezek mint zöldelő oázisok tűnnek fel a távolból; madár- és állatvilággal teli. Ittott kenguru- és emu-csoportok keresgélnek élelmet a bozótban, különben alig van mozgás a délutáni hőségben. Szerencsére a vizen a folyómenti fák árnyékot vetnek, ami evezés közben majd enyhíti a helyzetet. A tucatnyi farmépületcsoport ugyancsak kihaltnak látszik, s közelebről vizsgálva, e<rykettő valóban elhagyott. Az „outback” itt megnyerte harcát a betolakodók ellen. Izgatottan vesszük közelebbi megfigyelés alá a néhány kisebb vízesést, de egyik sem ad aggodalomra okot. Mindenesetre ezek helyzetét jól megjelöljük. Jó táborozóhelyben nem lesz hiány, tüzelőanyag is bőven akad, nem beszélve friss vadhúsról és halról, mely irányban többen megnyugtattak. Az emelkedő forró levegő erősen megdobálta kis gépünket, és az ex(Folyt, a 11. oldalor 2
