Magyar Cserkész, 1975 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-01 / 1-2. szám
MINDSZENTY JÓZSEF Életében és halálában sokat írtak és beszéltek róla. A nyugati lapokban korunk legnagyobb hitvallójának nevezték. Mi, cserkészek, nem mondunk nagy szavakat. Csak lehajtjuk fejünket és hálát adunk Istennek, hogy néhány röpke esztendőre nekünk adta a bíborost. Mert ő minden magyart szeretett ugyan, de amerre eljárt szerte a világon aggódva kutató szeme elsősorban minket keresett. A magyar cserkészeket! Bennünk látta a jövendőt. Világotjáró útja során sokszor megtörtént, hogy lelkes szülők eléje tuszkoltak egy-egy magyaros ruhába öltöztetett gyermeket. De amikor a bíboros megszólította, a gyermekek némán néztek rá: nem tudtak egy szót se magyarul. Óh, hogy elborult ilyenkor a magyar főpap szeme! A magyar cserkészben nem csalódott. Örült a lelke, valahányszor köztünk járt. DR. BÁTORI JÓZSEF Sík Sándor után a magyar cserkészetnek Bátori piarista atya volt az egyik legnagyobb egyénisége. Diák korában a pesti piarista gimnáziumban már lelkes cserkész volt; tanára, Sík Sándor nevelte annak. Amikor Sík Sándor egyetemi tanár lett és Szegedre távozott( 1930), Pesten ő lépett a helyére és másokkal együtt megszervezte a rovercserkészetet. A világ legtöbb cserkészmozgalma nem sokat tud nyújtani a gyermekkorból kinövő ifjúságnak. A magyar mozgalom viszont ifjaknak való kemény túrák, férfias mozgótáborok mellett a nemzetnevelés egyik nagy tényezője lett: a magyar népdal, tánc, művészet, szociális megújulás apostolaivá tette a férfivá növő cserkészt. Bátori Józsefnek ebben oroszlánrésze van. Napsütésben indultunk Buffaloból, hogy Bátori József piarista atya cserkésztestvérünk temetésén résztvegyünk. Jó háromnegyed órai hajtásra, North Evansban volt a Épen ezért nagy a mi veszteségünk. Nagyobb, mint bárkié. Nemcsak főpásztort, hanem szerető és gondoskodó atyát vesztettünk. Másfelől a magyar cserkész hálával néz az Égre. Az Egek Úra megengedte temetés. Sokan szerettek volna velünk tartani, de munka- és iskolanap lévén, erről le kellett mondaniok. Tibold Kinga és Ákos, valamint Kati lányom jött velem a buffaloi csapatból, mégpedig árvalányhajas sapkában. Ők vitték a piros-fehérzöld szalaggal díszített koszorút az oltárhoz. A nagy papi segédlettel bemutatott püspöki misén angolul ment minden, de egyszer ismerős dallam ütötte meg a fülünket: „Elmegyek-elmegyek, hosszú útra mea sokat szenvedett bíborosnak, hogy végigjárja a világot és megnézze szétszórt népét. És külön minket, a magyar cserkészeket. Ha örült nekünk, tudatában volt hibáinknak is. Hibáinkat mi is ismerjük. Mindszenty József bíborost nem feledjük el és valahányszor rágondolunk, megpróbálunk javítani hibáinkon. gyek ...” — ezt játszotta egy kedves fiatal apáca orgonán. A nyitott sírnál Kinga, Ákos és Kati levették sapkájuk mellől az árvalányhajat és a koszorúba tűzték. Kati a koporsó keresztjébe is árvalányhajat húzott, Kinga pedig a Magyar Cserkész Szövetség kopjafáját helyezte a koporsóra, amit Latkóczy Osváth László est. hozott személyesen Garfieldből. így vettünk búcsút örökre Bátori atyától. A cserkésztől. Baránski Tiborné lest. A Magyar Cserkész Szövetség idei közgyűlését Torontóban rendezték meg,'—a főasztalnál dr. Némethy György elnök beszél, tőle jobbra Bodnár Gábor, Latkóczy Osváth László, balra Beodray Ferenc, Mattyasovszky—Zsolnay Miklós és Jámbor Lajos. A másik kép a torontoi Teleki Pál emlékünnepélyen készült. 3
