Magyar Cserkész, 1973 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1973-03-01 / 3-4. szám
Szabó Dezső, ez a mindent és mindenkit kigúnyoló vad-zseni így írt Teleki halálakor: „Sajátos ember volt. Testi valóságában inkább kicsiny, a tudós ijedt csodálkozásával nagy szemeiben. De e szemek mélyebb titkaiban ott lappangott a mindenlátás, az előrelátás szomorúsága, amely előre tudta népe sorsát . Irtózott a pátosztól, a színpadi hatásoktól. Olyan volt, mint a csendes, áldó tavaszi eső . . . ö volt a magyar öntudat újjácsendülése, a magyar szolidaritás felébredt ösztöne, a megmaradás új reménysége, s ez ma is halála után. Egyszerű volt, mint az igazi tudós, nem vágyott hatalomra, címre, — a népe iránt érzett szeretete és kötelességérzete kényszerítette mintegy rá, hogy vállalja a nemzetnevelés nehéz, nem az Ő érzékeny léikéhez való terhét. — Óh, hogy tudta Teleki szeretni annyiszor megcsalt, annyiszor kizsákmányolt, rokontalan árva nemzetét!” TELEKI A „NEMZETNEVELÖ” Ennél szebben, tárgyilagosabban aligha lehetne jellemezni Telekit — az embert és a magyart. — Most vizsgáljuk meg, mire tanít életével, példájával, tetteivel? Igazi nemzetnevelő hivatása az I. világháborút követő években domborodik ki a maga egész nagyságában. Már 1918-ban hozzáfog — hat geográfus közreműködésével — Magyarország nagy térképének megtervezéséhez, amellyel az ország integritását akarta megvédeni, bebizonyítva, hogy a történelmi Magyarország egy évszázadok alatt létrejött, csodálatos földrajzi, geológiai, gazdasági, történelmi és politikai egység, amelyet megosztani, feldarabolni a legnagyobb bűn, amit a világ Közép-Európa és egész Európa békéje ellen elkövethet. Cikkszemelvények a szabad világ magyar lapjaiból, IS7| amikért illesse köszönet valamennyit! TELEKI PÁL TANÍTÁSA
