Magyar Cserkész, 1973 (24. évfolyam, 1-8. szám)

1973-03-01 / 3-4. szám

Dr. ZSIGMOND AiNDRÁS, Torontó: TELEKI Hatalmas tudását a nemzet szolgálatá­ba állította ettől a perctől kezdve és el­mondhatjuk, hogy 23 éven keresztül min­den tettét, akár mint miniszterelnökét, külügyminiszterét, akár mint tudósét csak egy cél vezette: hazája évezredes határai­nak visszaállítása! Erről a céljáról soha, egy percig sem mondott le, ez vezette minden tettében, minden gondolatában. Teleki későbbi életét, politikáját csak az értheti meg, aki ebből a szempontból vizsgálja tettei rugóit. Egy — mondhatni — szent rögeszméje volt: a Szent István-i Magyarország helyreállítása — a mai kö­rülményekhez alkalmazott formában, mint a dunai népek nagy összefogása-1918 decemberében Teleki lett az elnö­ke a Területvédő Ligának, amely az egész magyar társadalmat igyekezett mozgósí­tani az ország területi épségének megmen­tése érdekében. 1919 első heteiben Svájc­ba utazott, hogy ott Magyarország terü­leti integritása védelmében nemzetközi propagandát fejtsen ki. Csak, aki megszállt területeken élt tud­ja elmondani, mit jelentett Teleki a ki­sebbségi magyarság számára. Ő volt min­den reményünk, segítségünk. Csak, aki kisebbségi magyar iskolában járt az tud­ja, hogy miből tudták a felekezeti iskolák fizetni tanáraikat, miből jutott a jó ta­nuló magyar gyermekek számára ösztön­díjra. Kisebbségi vezetőink, püspökeink mondhatnák el, honnan került magyar könyv, folyóirat hozzánk, miből tartották fenn a magyar egyesületeket, dalárdákat, szervezeteket. Egy ember nevét foglaltuk mindennapi imáinkba akkoriban Erdély­ben, a Felvidéken és Délvidéken hálatelt szívvel: Teleki Pálét. Végül a „nemzetnevelő” legjellegzete­sebb nevelői tette az volt, amikor 1922-ben átvette a magyarországi cserkészmozga­lom vezetését. Teleki „mindenlátó” szemei meglátták ugyanis, hogy a nemzet jövőjének zálo­ga: az ifjúság. Hiábavaló minden politika, gazdasági, szociális reform, — ha nincs, akikre rá lehessen bízni a magyar jövőt: egy izig-vérig magyar és keresztény ifjú­ság! Teleki a magyar cserkész-ideálban a magyar jövő ígére­­tása — éppúgy, mint i is teljes érvényű! xr látta megtestesülve ^t i^jalmeglá többi tanítasa — ma TRIANON l Felvidéki magyar nyerte a cserkészek jubileumi pályázatát A magyar cserkészet hatvanéves fennállásának alkalmából a szövet­ség jubileumi pályázatot Irt ki. A pályázaton résztvehetett minden ma­gyar, ifjúsági vagy felnőtt korcso­portban. A felnőtt korosztály első diját N. L., a Felvidéken, csehszlovák meg­szállás alatt élő magyar nyerte. Ta­nulmányát, melynek címe: „Az ösz­­szefogásban rejlik jövőnk záloga” a jubileumi emlékkönyvben közöljük. Belgiumból, Svájcból, Ausztráliából, Amerikából, a történelmi haza terü­letéről — mindenünnen, ahol magya­rok élnek — érkeztek pályázatok. Az írásokból egységesen kicsendül az óhajtás, hogy a cserkészet széle­sítse emberségét, mélyítse magyar­ságát és teremtse meg a magyarok lelki egységét, bárhol is éljenek a világon. N. L. a következőkben látja a legfontosabb feladatot: A cserkészmozgalomnak be kell bi­zonyítania, hogy igenis nemzeti „vita minima”, vagy a „spóraélet’’ idején is össze tud fogni magyar a magyarral vallási és társadalmi kü­lönbségei ellenére is és nem tekinti egységbontónak a politikai árnyalati különbségeket sem. Csak az a cél lebegjen szemünk előtt, hogy ma­gyarok vagyunk, akik nem akarunk szégyent hozni magyarságunkra és meg akarjuk menteni jövőnk számá­ra azt, ami még menthető. A mai pénzhajhászó és materialista világ­ban, amikor keleten és nyugaton egyaránt a „Carpe diem!” himnu­szának hódolnak az aranyborjú imá­dói, csillogó gyémántként ragyog felénk cserkészeink lelkes csapata. Cserkészetünk elsőrendű feladata, hogy megtanítsa fiataljainkat világ­szerte azokra az erényekre, amelyek oly szépek más népeknél. Jó lenne megtanulnunk a kínaiak és japánok igénytelen szerénységét, a zsidók egymáson való segltökészségét, az angolok nyugodt megfontoltságát és a németek alaposságát. Így kéne kivetkőznünk hagyományos nemzeti hibáinkból, mint a széthúzás, szal­­maláng-lelkesedés, a sokszor alapo­zatlan gőg és az utóbbi időben oly gyakran tapasztalt janicsárság. ( Hídfő) MOZAIKOK Töb, mint 400 mérföldet autóztunk Torontóból a Fillniore-i (Buffalo) cser­készparkig esőben, vihar­ban, sárban, — de megér­te. Olyan szívet-lelket vidá­­mító élményben volt ré­szünk a tisztképző cser­késztáborban, amit sokáig nem felejtünk el. A komoly cserkésztiszti eskü az erdő mélyén, titok­zatosan, az éj iolyamán ment végbe. Mi is kíván­­c.siak lettünk volna, hogy milyen is egy ilyen esküté­tel, — de hiába, nem enged­tek be az erdő „szentélyé­be." ★ 250-en vettek részt ebben a tisztképző táborban, ame­lyet a Magyar Cserkészszö­vetség rendezett. 16 ország fiait láthattuk itt egybe­gyűlve (11 európai, 3 dél­amerikai, — az amerikai és kanadai résztvevőkön kí­vül). Volt itt pap, tanár, orvos , mérnök, tudós és munkás, akiket mind egy eszme egyesített: a magyar cserkész-eszmény! Most nem kívánunk fog­lalkozni a kiképző tábor ko­moly munkájáról. Csak egyet szeretnénk kiemelni: a fiatal cserkészvezetők fe­le már itt született az emig­rációban és se magyar szel­lemükben, sem a magyar nyelvtudásukban hibát nem lehetett találni! íme a cserkészet magyar­ságmentő és nevelő szere­pének cáfolhatatlan bizo­nyítéka! Gratulálunk a Magyar Cserkész mozgalomnak eredményes munkájához: ezzel a táborral is bebizo­nyította, hogy hivatásának magaslatán áll! (Magyar Élet)

Next

/
Thumbnails
Contents