Magyar Cserkész, 1973 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1973-03-01 / 3-4. szám
I Nagy napok Ausztráliában Gábor bá és Andi hivatalos látogatáson Ezt az anyagot a szó teljes értelmében összekapartam; részben telefonon, részben leveleket firkáltam erre-arra, kérdezősködtem, fenyegetőztem, míg végre összeállt valahogy az ausztráliai látogatás képe. Ketten mentek Amerikából a távoli nagy országba, a Szövetség képviseletében: Bodnár Gábor (rangja miatt megelőzi a hölgyet) és Vareska Andrea; az előbbi Garfieldről, az utóbbi Clevelandból indult. Ügy állapodtak meg, hogy a Los Angeles-i repülőtéren találkoznak, és együtt szállnak fel a Honolulu felé induló gépre. Andrea fel is szállt idejében — s aztán az egyik idegrohamból a másikba esett: Gábor bá nem volt sehol. Már a gép ajtaját készültek becsukni, amikor az „üve” — az utolsó pillanatban — befutott. (Mintha volna még sok hasonló eset!) A repülőtérre Horváth atya vitte ki, akinek a vendége volt. — S aztán? — Nagyot aludtunk. A gépen alig volt utas. Honolulutól egészen Üj Kaledóniáig szintén lehetett aludni. És ezzel szerencsénk volt, Ausztráliában már úgyse értünk rá. Bekerültünk a forgatagba. Két utasunk különben kikopott a Szilveszterből. Egyszerűen nem volt Szilveszter: december 30-ikán indultak, áthaladtak a nemzetközi dátumvonalon és már január elsejét mutatta a naptár. December 31. egyszerűen elveszett. . . élen Rauch Károly vezetőtiszt is megjelent. Rövid pihenés, annak is nagyrésze duma, és a két vendéget belevetették a fergetegbe: egy álló héten keresztül minden áldott nap érdekes rendezvények sorozatából állt a Magyar Találkozó, és ezen nemcsak a Sidney-i magyarok vettek részt; néha irtózatos távolságokról eljöttek honfitársaink, hogy együtt lehessenek, ami önmagában is megható, másutt sehol nem tapasztalható jelenség. Felejthetetlen volt a Petőfi-est, a bajtársi találkozó, az ausztráliai magyar szervezetek sorozatos megbeszélése, a záró bankett. Noha idősebbek is résztvettek, csupa népi játékok, táncok voltak, mint a Farkas-játék, Megy a kocsi, megy a szekér. .. és a Révészlegény. Az idősebbek egyszerűen csatlakoztak a fiatalokhoz — eltűnt a nemzedék-különbség. Felejthetetlen volt az ausztráliai magyar tánccsoportok, együttesek bemutatója a Town Hallban, előkelő ausztrál vendégek jelenlétében. A két amerikai vendég csak ámuldozott a pompás szervezésen. Erről még sokat lehetne beszélni, dehát lépjünk tovább, a cserkészek közé. Megérkezés.......... — Mi volt az ausztráliai látogatás célja? — Résztvettünk az ottani Magyar Találkozón, de a főcél mégis a második ausztráliai Magyar Jamboree volt. Az amerikai vendégeket Sidneyben hivatalosan fogadta a Kerület vezetőinek a küldöttsége, az Tábor a Kék hegyeknél — A Jamboreen közel 400 ausztráliai magyar cserkész jött össze, főleg Sydney, Perth, Melbourne, Geelong és Adelaide városokból. A táborparancsnok Hevesi Nagy Tibor cscsa., Sydney-i csapatparancsnok volt. A törzs is jórészt Sydneyből adódott. Nagyszerű munkát végeztek. Nem volt soha a legkisebb fennakadás, minden csapat külön táborozott, de az egészet közös vezetés, program fogta össze. A „Kék hegyek” lábánál, csodaszép helyen táborozott a magyar cserkészek serege. Gábor bá ezúttal harmadszor volt Ausztráliában és táborozott együtt az ottani cserkészekkel. Ennélfogva személyes ismeretséget kötött a kengurukkal, a caola medvével, platypust is látott. A bumerángot még Magyarszágon ismerte. Dehát azért meglepetés nélkül mégse múlhatott el ez a látogatás. Talán ezt vele mondatjuk el. — Amikor a vendégsátorból egy reggel a mosdó felé igyekeztem, hirtelen szembetaláltam magam egy szörnyeteggel, olyasminek tűnt nekem, mintha a krokodil és a kígyó keresztezése lett volna. Az ismeretlen állat serényen öltögette felém kígyónyelvét. Semmiféle védőszerszám sem volt nálam, csak a borotválkozókészletem. Meglehetősen védtelennek éreztem magam, az állat feszülten figyelt, én is megmerevedtem... (Még a történet közepén járunk, de ne izguljatok, a szörnyeteg nem falta fel Gábor bát, én láttam őt makkegészségesen. Szerk.) — Gondoltam, legjobb, ha nem látja, mennyire izgulok. Azon tűnődtem, vajon hogy kerülök ki ebből a helyzetből, amikor a csúf állat megvető pillantást vetett rám (!), megfordult, és felkapaszkodott egy eucalyptus fára. A fát nagy ívben kikerültem, és szaladtam a táborparancsnokság felé, ahol megnyugtattak: óh, csak egy goana, mely bogár iránt igen, de Bodnár iránt nem érdeklődik. (Ez a tudósítás részletekbemenő, de talán ne kövessük Gábor bát a mosdóba...) Andi vizsgáztat Gábor bá általában reprezentált, minden cserkészvezetővel, parancsnokkal igyekezett beszélgetni, meghallgatta gondjaikat-bajaikat, — Vareska Andi pedig elképesztően nehéz munkát végzett. Levizsgáztatta magyar beszédből, 4
